Egy évvel ezelőtt volt önértékelésem. Egy évvel ezelőtt tudtam volna egy őszinte jellemzést írni magamról, amelyben sok pozitív dolgot soroltam volna fel. Egy évvel ezelőtt abban a tudatban éltem, hogy szakember lettem; hogy ráléptem a kiteljesedés útjára; hogy most már a sok szenvedés után kimásztam a gödörből; tulajdonképpen sínen vagyok. A középiskola utolsó évei sok sikerélményt adtak. Túl voltam egy angol nyelvvizsgán, előrehozott érettségit tettem 2 tárgyból, szép helyezéseket értem el különböző versenyeken, és megszereztem a technikusi oklevelet. Nyilván mindezt a legtöbb évfolyamtársam is megtette, de ez nem csökkentette az eredmények értékét a szememben. Továbbá, ami talán a legfontosabb, hogy kimagasló eredményeket mutattam egy olyan területen, amelyen nem is képeztek. Hihetetlen jó érzés volt, hogy a középiskolám támogatta az általam választott szakterület iránti érdeklődésemet, annak ellenére is, hogy oktatni nem oktatták a tárgyat.

Persze azért boldog nem voltam, de azért jól éreztem magam. Úgy éreztem, hogy jó úton járok - lassan, de biztosan haladok a cél felé. De valami elromlott azóta. Olyan 3-4 hónapja fogtam fel, hogy letértem a jó útról. Az elmúlt egy évben összetörtem, összeomlottam, kiégtem. Megbuktam tanulmányi, szakmai, anyagi és szociális téren egyaránt. Tulajdonképpen nincs is olyan területe az életnek, amelyen sikert értem volna el.

Az egész világ bizonygatta nekem, hogy szar vagyok, de én nem hittem el. Úgy voltam vele, hogy "na majd én megmutatom, hogy nem is". A világnak is mekkora büntetés lenne már, ha látná, hogy egy magamfajta féreg elért valamit! Egy éve még úgy tűnt, hogy ez sikerülni is fog... De most úgy tűnik, hogy nem nekem van igazam. És az a meglepő, hogy még most sem hiszem el. Még most sem hiszem el, hogy szar vagyok; valahogy még mindig azt gondolom, hogy van bennem valami, ami sokat ér; hogy én majd sokra viszem...

Azt, hogy mindezek után a közeljövőre nézve mik a terveim, még nem árulom el, mert rohadtul nem szeretném elkiabálni; egy biztos, az egyetemre nem szeretnék visszamenni, és 99%, hogy nem is fogok. (Még az is lehet, hogy ott kúrtam el mindent, hogy valaha is odatoltam a pofámat.)

Failure is always an option.
(Adam Savage)

█