HTML

Description

Ez a blog rólam szól, következésképpen érdektelen.

Recent patches

  • MegaBrutal: @vilagoskek: Tévedsz, ez a poszt nem a feministákról szól, a feministák jó arcok! :P Ezennel elhat... (2013.10.27. 22:54) Bitch Proud
  • _Epikurosz_: A hiba a "kurva" szó jelentései közötti különbségtétel hiányában van. Pont aspie trait. Az alapjel... (2013.05.31. 21:21) Bitch Proud
  • vilagoskek: Ma már nem kurvának hívják őket,hanem feministának..Légy trendi :P (2013.01.05. 20:13) Bitch Proud
  • Lenart33: Még csak annyit, hogy kínálat abból van, amire van kereslet. Amíg vannak emberek, akiknek kell az ... (2012.07.13. 16:36) Bitch Proud
  • Lenart33: @Vaddi: Teljesen igazad van, pont ugyanezt akartam leírni! (2012.07.13. 16:34) Bitch Proud
  • Utolsó 20

Utilities

Önértékelés

2009.11.09. 00:46 MegaBrutal

Van, hogy amikor gondolkozom (utazás, sétálás, várakozás közben, vagy esetleg egy unalmas előadáson), eszembe jut valami pozitív dolog - az egyik pozitív tulajdonságom, amit értékelek magamban. Ezután elkezdem tömjénezni magamat, sorra eszembe jutnak az értékeim, az eredményeim, és eltölt egy olyan kellemes érzés, hogy hű, mekkora király vagyok. Hogy mennyire értek az informatikához, és ráadásul mindent én magam tanultam. Hogy milyen érdekes témákon járatom az agyam. Hogy milyen meglátásaim vannak. Hogy mennyire fasza az értékrendem.

Sőt, én olyan jófej vagyok, hogy mindezt meg szeretném osztani másokkal. Kajakra elbeszélgetnék az emberekkel mindazokról a csudiérdekes témákról, amikkel én foglalkozom. Ha meg valaki nem ért valamit infóból, jöjjön hozzám, és én elmagyarázom neki! Bizony ám! Ha nem érti, találok valami nagyon király analógiát. Így se megy? Találok másikat. Olyan sok szép példa van a fejemben, amikkel olyan jól tudnám szemléltetni a dolgokat. De ha az infó nem fekszik, beszélhetünk másról is, van azért pár dolog a tarsolyomban.

Aztán eszembe jut, hogy mindezeket a témákat mennyire szokták az emberek értékelni. Meg mennyire szokták elismerni mindezeket az értékeket, amelyeket magamnak tulajdonítok. Mindaz, ami engem jellemez, az embereknek egyáltalán nem is számít. Nem is veszik észre. Egy olyan értéket sem tudok felmutatni, ami számít is. Hirtelen rádöbbenek, hogy én mennyire szánalmas kis szarrági féreg vagyok. Egy nagy rakás szar. Hát ez kellemetlen. De akkor eszembe jut, hogy akkor le is vannak szarva az emberek. Azok, akik nem értékelnek, szopják le a faszomat. Egyenként. Lehet sorbaállni! Na de inkább gondoljunk akkor az eredményeimre, a szaktudásomra. Végülis ez az, ami számít. De aztán eszembe jut, hogy egyrészt nem annyira masszívak azok az eredmények, mert eleve, akik ide kerültek, szintén túl vannak már hasonló sikereken, ha nem nagyobbakon. Továbbá, így, hogy most számolgatom, hogy melyik tantárgyakat fogom bebukni, még az se biztos, hogy egyáltalán megállom a helyem itt az egyetemen. Még simán lehet, hogy ki fogok bukni, és mehetek szart kapálni Mucsaröcsögére minimálbérért. Másrészt meg: ha még tényleg sikeres is lennék, tudnám azt élvezni úgy, hogy mindenki utál?

Talán az lenne a legjobb, ha tényleg nem foglalkoznék senkivel. Meg kéne tanulnom a leszarás művészetét. Hogy őszinte apátiával tudjak viseltetni mások véleményével szemben. Mert csakis én ítélhetem meg magamat, mások nem ismernek, pedig hiába próbáltam megismertetni velük magamat, nem érdeklem őket. És én sem ismerem magamat igazán. Valószínűleg sokkal többnek látom magam, mint amennyit valójában érek. És ha kollektíven leszarom az egész emberiséget, akkor elveszítek minden támpontot, ami alapján értékelhetném magam. Egy teljesen független, izolált, nem-emberi lényként kellene értékelnem magamat egy olyan környezetben, ahol a jó és a rossz fogalma nem is létezik, mert hiszen ezek csak az emberek számára léteznek, akiket leszartam. Akármilyen szép is az elmélet, a gyakorlatban nem alkalmazható. Mégis kíváncsi vagyok az emberek véleményére.

Persze, most az következik, hogy "akkor változz meg, hogy az emberek elfogadjanak"! Az a furcsa, hogy mégis, én azt gondolom, hogy nekem van igazam. Hogy én gondolkozom jól, és nem az emberiség 99%-a. A többiek a hülyék. Inkább ők tanuljanak meg értékelni engem, de hogy én nem fogok divatos témákkal foglalkozni, állandóan small talk-olni, dohányozni, bulikba járni, minden hétvégén lerészegedni, az biztos. Ez furcsa kettősség, nem? Elismerésre vágyom, de mégsem akarom gyökeresen megváltoztatni magam ahhoz, hogy ezt megkaphassam. Meg aztán a másik az, hogy nem is tudnám. Ez nem ilyen "hát, ha így állsz hozzá" dolog, tényleg nem tudnám megtenni. Azt sem tudom, hogy egyáltalán mit kéne tennem ahhoz, hogy elfogadjanak. Sűrű sötétség.

Nem arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó változni. Néhány idegesítő szokásomon úrrá lehetek, néhány szociális szabályt megtanulhatok. Annyira naiv voltam, hogy azt gondoltam, hogy képes vagyok megtanulni úgy viselkedni, hogy mások szeressenek, úgy, hogy nem pusztítom el a személyiségemet. De nem - hiába igazgatom a személyiségemet beburkoló héjat, úgy látszik, az embereknek eleve a legbelsőbb énemmel van bajuk, az egész lényemet utasítják el, nem csak a felszínen lévő szokásokat, viselkedési normákat.

Az elvem az, hogy elég csak néhány embernek megfelelnem, akiket én értékelek. Azoknak, akiket határozottan értéktelennek tartok, elviekben nem is akarok megfelelni. Elvileg ez így jó. Meg kell találnom azt a pár embert, akik értékelnek, és csakis velük foglalkozni. Valami miatt úgy tűnik, hogy ha működött is ez a filozófia valamikor, most, a jelenben nem működik. Nem tudom miért. Olyan bonyolult ez az egész.

You seek your associates, but you cannot find them. You are so very alone. How does it feel to be one, against... the infinite?
(The Many / System Shock 2)

27 patches

Címkék: én gondolat aspie kognitív disszonancia

A bejegyzés trackback címe:

https://megabrutal.blog.hu/api/trackback/id/tr951510576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

matraszentanna 2009.11.09. 22:30:20

Ez az analógiákban gondolkodás nekem is megvan:) Mindenre van analógiám.

A többihez: tudod, a programozói tudást kitartással könnyű olyan dolgokba konvertálni, amit nagyon is elismer a társadalom. Itt elsősorban a pénzre, és az azzal együtt járó dolgokra(létbiztonság, nagyvonalúság, igényes környezet, kocsi, stb.) gondolok.

Ha sulihoz: ha úgy állsz hozzá az informatikán belül bármihez, hogy "majd megcsinálom a sulit, és diploma után kapkodni fognak értem", na akkor nagyon el vagy tévedve. Most kezdj el specializálódni, válaszd ki, hogy mely terület/területek érdekelnek, nézegesd az álláshirdetéseket, és a fórumokat, hogy ezeket összehangold a munkaerőpiaci helyzettel(v.ö. Delphi programozó kutyának se kell), azátn tanulj önerőből minél többet. Ha jól csinálod, mire diplomád van, már gazdagabb leszel, mint sokan 30 évesen.

Azon kívül a programozás az alkotásról szól, és alkotói elismeréseket is be lehet gyűjteni vele, szóval igazi aspi-szakma:) Már ha van hozzá türelmed, és kitartásod.

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2009.11.09. 23:26:00

@matraszentanna: Ezzel vannak problémáim, ugyanis az informatikán belül még sokminden érdekel, nem könnyű specializálódni. Pedig más is mondta már, hogy kéne. Inkább azt tudom, hogy mi nem érdekel. :D Habár lehet, hogy rá tudnék kapni olyan dologra is, ami után most /pill nem érdeklődöm.

"Azon kívül a programozás az alkotásról szól"
Végre valaki, aki ezt leírja rajtam kívül! Ebben tökre egyetértünk. Na most az a gáz, hogy én úgy látom, hogy sokan kurvára nem így gondolják. Ami igazán meglepett, hogy úgy néz ki, hogy még itt az eltén, a progalap előadó sem gondolja így. Sokak úgy tekintenek a programozásra, mint valami majommunkára; van, aki azt is kimondja, hogy a programozáshoz nem kell gondolkozni. Csak csinálni kell, mert az embernek muszáj csinálni valamit, amiből megélhet...

A progizás aspi-szakma: ezt is észrevettem. ;)

[chips] 2009.11.10. 19:44:48

"Computer programming is tremendous fun. Like music, it is a skill that derives from an unknown blend of innate talent and constant practice. Like drawing, it can be shaped to a variety of ends – commercial, artistic, and pure entertainment. Programmers have a well-deserved reputation for working long hours but are rarely credited with being driven by creative fevers. Programmers talk about software development on weekends, vacations, and over meals not because they lack imagination, but because their imagination reveals worlds that others cannot see..."

@MegaBrutal:
Egyébként olvasol valami szakmai blogot? Coding Horroron pl. régen gyakran előjött a téma, hogy a programozás mit jelent és hogy ki a Programozó (hint: nem a mezei megélhetési kóder aki napi 8-10 órában pötyög egy boxban). (Joel on Software is javallott, ha érdekel a téma)
Meg ha már ismét idekommentelek, akkor egy könyvet is ajánlok gyorsan, az első három bekezdésed alapján a "Programmers at Work: Interviews With 19 Programmers Who Shaped the Computer Industry" totál neked való lenne :) (BME OMIKK-ban van belőle, tényleg érdemes szvsz)

semota · http://livewithit.blog.hu 2009.11.14. 11:53:01

Szerintem is kreatív tevékenység a programozás, bár nyilván ennek is különböző szintjei vannak.

Abban is igaza van mindenkinek, hogy már az egyetemen el kell kezdened felépíteni magad, vagyis tudatosan fejlesztened magad, és keresni a kapcsolatot a megrendelőkkel. Egyébként ez nem csak a programozásnál van így, hanem bármely egyetemen és szakmában. Sokan azzal a hozzáállással ülnek be az egyetemre, hogy majd 1) itt mindent megtanulnak, amire IRL szükségük lesz 2) az egyetemi évek alatt nagyokat partiznak, és majd három kézzel kapkodnak utánuk a megrendelők. Egyik sem igaz.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.28. 13:55:37

ez a poszt is abszolút helytálló, legalábbis a szociális fantáziák tekintetében. Meg a konklúzióban is. :(

Bárcsak megtanultam volna programozni.

Az utolsó előtti bekezdés különösen helytálló.

RSB* 2009.12.04. 22:26:31

" hiába igazgatom a személyiségemet beburkoló héjat, úgy látszik, az embereknek eleve a legbelsőbb énemmel van bajuk, az egész lényemet utasítják el, nem csak a felszínen lévő szokásokat, viselkedési normákat "

Szerencsére ez nem így van. :)

Lehet hogy írtad már korábban (ha igen, akkor bocs), de ha nem titok, szeretném megkérdezni, hogy:

1. mennyi idős vagy,
2. és mióta tudsz az AS-ről?

Én 23 vagyok, és szinte napra pontosan 2 éve hallottam először az Aspergerről. Így szinte indulás óta követem Semota blogját. (Néha kommenteltem is, csak más néven.) Gyanítom, hogy te később szembesültél a dologgal, mert sok írásodban ráismerek az 1-2 évvel ezelőtti önmagamra. :)

A felismerés rám meglehetősen rossz hatással volt - legalábbis az első időkben. Addig se voltam nagy szociális arc :), és éreztem, hogy nem stimmel valami, de miután rájöttem, hogy "beteg" vagyok, folyton ott motoszkált bennem, hogy "nem vagyok, és soha nem is leszek teljes értékű". Így aztán még tovább csökkent az önbizalmam, és (ha lehet) még jobban elszigetelődtem.

Közben persze tanultam is. Mármint a szociális szabályokat. Elkeztdem rájuk tudatosan is figyelni... és minél jobban fejlődtem, annál inkább rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok. Mintha elkedtem volna egy iskolát, amiben ha elvégeztem egy osztályt, bejött volna még a végére másik kettő. :)

Aztán történt valami.

Észre se vettem, de eljutottam egy olyan szintre, hogy aki korábban nem ismert, már nem tartott annyira furcsának. Sőt, néha már a társaságomat is elkezdték keresni(!), amit soha tapasztaltam korábban.

Mondjuk piszok nagy szerencsém is volt, mert tavasszal végeztem BSc-n, és lehetőségem nyílt rá, hogy másik egyetmre menjek masterre. Bár eredetileg nem terveztem, úgy gondoltam, jót tenne a környezetváltozás - így váltottam. Igen jó döntés volt... azóta mintha kicseréltek volna. :)))

Persze ehhez az kellett, hogy szociálisan elfogadható szintre fejlődjek. Korábban (középiskola után) kétszer is volt hasonló váltásom, de mindig fokozatosan a perifériára kerültem, ahogy kiderültek a szociális bénaságaim. Most nagyon úgy tűnik, hogy ez nem fog megtörténni. :)

Persze nem mondom, hogy mindig, minden szituációban ügyes lettem, de a potenciális buktatókat igyekszem kikerülni - pl. igen nyomós indok kellene rá, hogy elmenjek egy házibuliba...

Szóval nem kell elkeseredni... lesz ez még jobb is. :) 1-2 év alatt szépen le lehet dolgozni a hátrányt. Nyitottság és elhatározás kell hozzá.

(Jó játék: ha kívülállóként látsz egy akármilyen szociális szituációt, gondold végig, te hogyan reagálnál az egyes szereplők helyében. Társaságban, filmekbenm villamoson, utcán... akárhol. Nagyon hasznos.)

De lehet, hogy kevesebb is elég. Az első bő 1 évben nálam több volt az önsajnálás, mint a tanulás. :) Igazán intenzíven csak az utolsó fél - egy évben keztem el figyelni a szociális játékszabályokra.

Amiben viszont még mindig hatalmas hátrányom van: az a másik nemmel való kapcsolat. Annyi szekszuális tapasztalatom sincs 23 évesen, mint egy átlagos 12 évesnek. :( Konkréten még addig se jutottam el, hogy egy lány kezét megfogjam. Sőt, gyakorlatilag nem is flörtöltem még.

Bár a szociális fejlődés ebben is segített valamit - korábban sugárban hánytak le a lányok, de most már egészen férfiként (és nem vmi pondróként) tekintenek rám. Pedig a külsőmmel nincs különösebb prblémám.

deep_fried 2009.12.05. 21:52:11

Igazából azért szerintem nem kell elkezdeni azt az utat, hogy direkt kerülöd a buktatókat, mint pl. házibuli. Azokat speciel ne kerüljétek, lehetőleg, mert aranyat érnek. (az _én_ értékrendemben, és ez persze csak a várhatóérték...)

RSB vs nők: most mondjam azt, hogy pacsi? Jó, én kézig meg szájig jutottam már (15, meg 22 évesen). De nekem is az a legnagyobb bajom, hogy nem lehetek máskor fiatal, csak most, nem hozhatom elé be pl. a nyugdíjas éveimet, hogy addig jól felokosodjak előtte. Vagy visszafelé öregedni, és a teremtés csúcsa a 15 éves kor.

RSB* 2009.12.07. 13:18:24

@deep_fried:

" nem kell elkezdeni azt az utat, hogy direkt kerülöd a buktatókat, mint pl. házibuli "

Volt, hogy kevésbé kerültem, de mindig rosszul jöttem ki belőle. :)

Ha társaságba mentem, jobban kijött, hogy mennyire ügyetlen vagyok szociálisan, ami felgyorsította a perifériéra kerülést (+ még én se éreztem jól magam...).

deep_fried 2009.12.08. 14:39:43

@RSB: "Pedig a külsőmmel nincs különösebb problémám."
Igen, a lányok sugárhányása nem annyira a külsőségeken alapul, mint a fiúké.
A legtöbb buli engem is inkább lelomboz. Főleg, ha csajozás terén sok "Steinmann" van. ("A Steinmann miért tudja???" XDD tanárúrkérem)

Meg jártam kortárssegítő képzés csoportba, és mindig vidáman jöttem és bánatosan mentem, mert mindig szembesültem vele, hogy mi minden hiányzik az (elő)életemből.

De ott volt sok úgyn. (pszich.) akkomodációban is részem az elején, mert számomra gyökeresen újfajta embereket ismertem meg. Szóval az kellett.

deep_fried 2009.12.08. 14:44:03

@deep_fried: De inkább azért lomboznak le a bulik, mert megmutatom, hogy mennyire üres az agyam és nem tudok beszélgetni. Ez talán egyre javul. Meg nagyobb szelekciót kéne végezni a társaságokon - többet kipróbálni, és azokkal társulni, akikkel jobban megy.

zsú 2009.12.10. 16:38:26

@RSB: Én Zsú vagyok.Örülök hogy leírtad a tapasztalataiad.Sokat segíthet.Igaz, én mindezeket nem éltem túl,de azt gondolom, így működhet! Köszönöm. Zsú Remélem Megabrutál is veszi a lapot.

deep_fried 2009.12.25. 17:58:26

"Pedig a külsőmmel nincs különösebb problémám."

Nem is tudom, RSB, nem lenne jó alakítani egy troubleshooting-szövetséget? Együtt több problémára lehet rájönni, és alapvetően aktívabbnak lehet lenni. De nem tudom, hogy ez az ismerkedésben is növeli-e a hatékonyságot.

off: Boldog folyamatban lévő karácsonyt!

RSB* 2009.12.26. 22:45:29

@deep_fried: nézz át ide, ha gondolod:

forum.index.hu/Article/showArticle?t=9005673

A címben szereplő probléma (a beszámolók alapján) meglepően sok hasonlóságot mutat az aspie-k társadalmi beilleszkedésével. Sőt, egy-két nicknél majdnem biztos vagyok benne, hogy spektrumtárssal állunk szemben...

OFF-hoz csatlakozom. :)

deep_fried 2009.12.29. 14:31:28

Jájj! Ezt ismerem, csak első ránézésre szar, olvasni még bírom. Szóval hiszen troubleshooting-csoport az van!
Ahogy elnézem, azért az én fő témámmal, a direkt és nemdirekt önmarketinggel, halászat-vadászattal és egyéb csajozástechnológiai fortélyokkal nem nagyon foglalkoznak. Különben engem sem annyira a szüzesség érdekel.

RSB* 2009.12.29. 16:47:49

" Szóval hiszen troubleshooting-csoport az van "

Igen. Elég gyakran átmegy egy általános életmód-troubleshooting topikba. Sokszor csak elég lenne kicserélni a "szűz"-et "aspie"-ra, és tök olyan lenne, mint a Live with it kommentlistája. :)

Különben én is csak egy-két hónapja irogatok rá. Igaz, előtte több-kevesebb rendszerességgel bő 2 évig olvastam.

" az én fő témámmal, a direkt és nemdirekt önmarketinggel, halászat-vadászattal "

Ezek micsodák? :)

deep_fried 2009.12.30. 20:25:37

Aztán: "Én 33 évesen vesztettem el az aspie-ságomat" lenne, hehe :)

Én az indexen a szociális fóbiás fórumot olvastam jó ideig, meg írtam is, de elbaszták az accountomat (egy merge(index-vipmail) csinálta, mert a mentett jelszó hirtelen rossz lett, a jelszóküldő meg ugyanarra a címre küldött, ami ezzel leblokkolódott)

És attól képedgettem el. Az sokkal szarabb, mint az asperger.

No de hé, te olvastad a Live with it-et?

Ezzel a fórummal az a baj, hogy ontják a szöveget.

Hát nem definiáltam még ezeket a fogalmakat, csak ilyen témakörök. De a marketing az, amire az a mondás is életre hív, hogy a "zsák megtalálja a foltját". Ez csak azt akarja mondani, hogy minden zsákhoz van egy folt, talán az nem megfigyelés, hogy vonzzák is egymást. Szóval nem találják meg egymást intenzív keresés nélkül.

RSB* 2009.12.31. 00:48:33

" És attól képedgettem el. Az sokkal szarabb, mint az asperger. "

Igen. És elég sokan csak arról hallottak, így Asperger-gyanús tünetekkel enyhe szoc.fóbiásnak mondják magukat.

Pedig eléggé más a kettő... Nekem például az egyirányú kommunikáció egyáltalán nem okoz problémát. Tavaly volt szerencsém órákat tartani az egyetemen, mostanában meg elég sokat kellett prezentálnom, de ezeknél egyáltalán nem szoktam izgulni. Nem úgy, mint egy-két nagydumás lány csoporttársam. :)

Viszont ha oda kell menni valakihez, és a (nem létező) szociális készségeimet bevetve szívességet kérni... na, attól kész vagyok.

" No de hé, te olvastad a Live with it-et? "

Szinte a kezdetektől... a pontos napra már nem emlékszem, de 2007 november végén olvastam először az AS-ről, és találtam rá Semota és Rodiel blogjaira.

Később más néven kommenteltem is párszor. (Csak mivel annak a nicknek egy közeli módosulatát használom egy perszeverációs fórumon, ahonnan néhányan személyesen is ismernek, jobbnak láttam váltani.)

deep_fried 2010.01.02. 23:14:56

Na írtam mostmár én is a fórumba. birthday_2 a nevem.

semota · http://livewithit.blog.hu 2010.01.03. 20:48:44

@RSB:

Ha tényleg egyetemen oktatsz, az imponál a lányoknak, és előbb-utóbb össze is fog jönni valaki ;)

deep_fried 2010.01.04. 14:52:42

Ellenben ha középsuliban oktatsz, ott már nem nézik olyan jó szemmel, ha a tanítványaiddal jársz. Nem tudom pontosan, hogy törvényi szabályozás hogy van rá. Egyes országokban, hogyha kiskorúval szexelsz, és mondjuk feljelent (ő vagy a szülei), akkor gyanítom, hogy több évet kaphatsz, ha a tanárja vagy. (De biztos több évet ha orális közösülés is volt)

RSB* 2010.01.04. 17:13:10

@#s3mot@:

Már csak múlt idő, tavaly tartottam egy-két órát az egyetemen harmadévesként.

Amúgy tényleg azt vettem észre, hogy ez imponál a lányoknak. Valószínű, hogy épp emiatt figyelt fel rám az a csaj, akivel most alakulóban van valami. Mármint, hogy akár a taníthattam is volna az egyik legnehezebb elsős tárgyból, ha arra az egyetemre jön. :) Pedig csak 2 évvel fiatalabb nálam.

matraszentanna 2010.01.04. 19:32:03

@deep_fried: Jesszus, te most hülyéskedsz? Orális közösülés, liliomtiprás, a demonstrátori állástól hogy jutottál el ide? :D

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2010.01.04. 21:14:23

@deep_fried: "(De biztos több évet ha orális közösülés is volt)"

Nem tudom, szerintem az orális közösülés enyhébb a hagyományos behatolásos közösülésnél. :S Már eleve induljunk ki abból, hogy az egyikből lehet gyerek, a másikból meg nem. Szóval nem látom értelmét annak, hogy az orális közösülést szigorúbban kezeljék. Azért, mert perverzebb, vagy wtf?

semota · http://livewithit.blog.hu 2010.01.04. 21:57:07

@RSB:

Ha olyan dolgokat csinálsz, ami által hatalmad lesz, valamilyen értelemben kiemelkedsz a tömegből, vagy a közösség menőnek tartja, akkor a csajok is fel fognak rád figyelni.

@deep_fried:

Egyetemen se nézik olyan jó szemmel, ha oktató és hallgató között történik valami, ettől függetlenül időnként megesnek dolgok.
Szerintem mondjuk elfogadható a dolog, hogyha az illető oktató nem tanítja a diákot, v már véget ért a kurzus, ahol tanította.

deep_fried 2010.01.04. 22:47:33

@MegaBrutal: "Azért, mert perverzebb, vagy wtf?"
Gondolom, igen. (Meg hát az "is" volt) Én pl. arról hallottam, hogy Ausztráliában ezért csaptak hozzá még 5 évet utólag a (10-hez), mert később kiderült, hogy az is volt. Egyébként tanárnő volt, és 17 éves fiú diákok, tehát még az is kizárt, hogy valakinek ott nem élete legjobb napja telt el. (hülye szülők)
Na rászoktam, hogy olyan dolgokat állítok, amiben annyira nem vagyok biztos.

semota · http://livewithit.blog.hu 2010.01.05. 00:35:15

@matraszentanna:

biztos arra gondolt, hogy a kiscsajt nagyon szopatták a vizsgán. :P

:D

RSB* 2010.01.06. 12:32:27

@#s3mot@:

Ezt az alfahímes, társasági státuszos elméletet ("a nők a domináns férfiakhoz vonzódnak"), amit a PUA-könyvek sulykolnak, az Indexen a tapasztaltabb férfiak nagy többsége faszságnak tartja. Az viszont tényleg előny, ha van valami különleges tulajdonságod, ami pozitív értelemben kiemel a tömegből.

Egyébként én ezzel nem soktam dicsekedni. Ő viszont egy közös ismerőstől már azelőtt tudta, hogy személyesen ismertük volna egymást.