HTML

Description

Ez a blog rólam szól, következésképpen érdektelen.

Recent patches

  • MegaBrutal: @vilagoskek: Tévedsz, ez a poszt nem a feministákról szól, a feministák jó arcok! :P Ezennel elhat... (2013.10.27. 22:54) Bitch Proud
  • _Epikurosz_: A hiba a "kurva" szó jelentései közötti különbségtétel hiányában van. Pont aspie trait. Az alapjel... (2013.05.31. 21:21) Bitch Proud
  • vilagoskek: Ma már nem kurvának hívják őket,hanem feministának..Légy trendi :P (2013.01.05. 20:13) Bitch Proud
  • Lenart33: Még csak annyit, hogy kínálat abból van, amire van kereslet. Amíg vannak emberek, akiknek kell az ... (2012.07.13. 16:36) Bitch Proud
  • Lenart33: @Vaddi: Teljesen igazad van, pont ugyanezt akartam leírni! (2012.07.13. 16:34) Bitch Proud
  • Utolsó 20

Utilities

Hazudni emberi dolog

2010.01.15. 19:50 MegaBrutal

Az aspikkal kapcsolatban néhol felmerül, hogy naivan őszinték, és nem tudnak hazudni. Ez azért így ebben a formában nem teljesen igaz. A minap olvastam egy blogposztot, amely tisztázza ezt a kérdést:

In itself, the statement that "Aspies are incapable of telling lies" is a lie. Aspies are certainly very capable of lying. Social lies, such as insincere compliments, don't come naturally to us, but they do happen. Aspies can be trained to do it. Aspies are great actors. We act normal all our lives. This in itself is a form of lying and it follows that when we are required to lie in this manner, we can do so very well.

Lying without cause doesn't come naturally to us but there are some aspies out there who are habitual liars.

(Forrás: Gavin Bollard - Life as an Aspergian female)

Azoknak a keveseknek, akik esetleg nem értenek angolul, kiemelem a lényeget: az aspie-k is tudnak hazudni, csak ez épp nem természetes számukra. Ezzel egyet is értek. Magamból kiindulva, egy aspie komoly pofonok árán tanulja meg azt, hogy mikor/hogyan/mit kell hazudni.

Természetesen én is hazudtam már életemben, mert néha muszáj hazudni. Viszont egyrészt még ma is előfordul, hogy nem ismerem fel azokat a szituációkat, amelyekben valóban hazudnom kéne; másrészt bizony néha rajtakapnak a hazugságon, mert nem elég hitelesen adom elő; harmadrészt egy-egy komolyabb hazugság esetében tényleg át kell gondolnom, hogy most akkor hazudjak-e egyáltalán (pl. mennyire áll ez szemben az erkölcsi normáimmal), és hogyan/mit hazudjak, hogy az hiteles legyen és nehezen ellenőrizhető. Kijelenthetjük, hogy számomra a hazugság nem természetes dolog.

Úgy tűnik, hogy az aspiknak ezernyi más dolog mellett azt is külön kell megtanulni, hogy hogyan kell hazudni. Ezzel szemben az NT-k a hazugság képességét már nagyon fiatal korban elsajátítják, a szociális készségekkel együtt, így számukra a hazugság naturális; és nemcsakhogy hazudni tudnak jól, hanem sokkal hatékonyabban képesek detektálni azt, amikor más hazudik nekik. A tapasztalatlan aspik viszont azt feltételezik, hogy mások is ugyanolyan őszinték hozzájuk, mint amennyire ők őszinték másokhoz. Idővel az aspik megtanulják, hogy az emberek nem őszinték, és hogy nekik sem szabad annak lenniük; de ez évekbe telik. Addig is az NT-k ott basszák át az aspikat, ahol lehet, továbbá az aspik is gyakran megbántanak másokat a nyers őszinteségükkel, illetve magukat is sokszor kellemetlen helyzetbe sodorják.

Emlékszem, amikor az általános iskola 5. osztályában a meglehetősen konzervatív szemléletű irodalomtanárnő végigkérdezgetett mindenkit, hogy olvasott-e valamit nyáron. Mindenki mondott valamit, de én őszintén bevallottam, hogy nem olvastam semmit, esetleg egy-két számítógépes könyv került csak a kezembe a nyár folyamán, de nagyrészt a számítógép előtt ültem. A tanárnő igencsak meglepődött, és kijelentette, hogy ez bizony nagyon nagy szégyen! Évekbe telt, mire megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon az én akkori osztálytársaim akkora könyvmolyok voltak, hogy ők aztán tényleg olyan sokat olvastak? Persze lehetséges, hogy tényleg, de nem valószínű. Sokkal valószínűbb az, hogy ők levágták a tanárnő metakommunikációjából, hogy ő nagyon szigorú, és bizony vigyázni kell vele - így hát, mivel amúgy is lehetett sejteni, hogy ez a kérdés fel fog merülni év eleje környékén, behazudtak néhány regényt, hogy ők azokat bizony elolvasták. De egyébként sem a metakommunikáció félreértelmezése miatt nem hazudtam... Volt egy eset ugyanis, amikor a 6. vagy 7. osztály végén a tanár megkérdezte, hogy ki nem olvasta a "Kőszívű ember fiai" című kötelező olvasmányt. Én önként és dalolva bevallottam, hogy bizony én nem olvastam. Ezért még a nagynéném is lebaszott otthon, hogy hogy lehettem ennyire hülye. Említésre méltó eset még az is, amikor a papnak gyóntatáskor bevallottam, hogy nem imádkozom minden este - hát akkora penitenciát kaptam, mint a faszom; ráadásul a papbácsi megmondta nekem, hogy ez halálos bűn, így el is fogok kárhozni.

A dolgot nálam még az is nehezítette, hogy ez egy egyházi iskola volt, és én akkoriban elhittem azokat a dolgokat, amiket hittan órán tanítottak. Tehát, az én naturális őszinteségemet még megerősítette a 8. parancsolat: "Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!" - és én akkoriban elhittem, hogy ezt a keresztények komolyan gondolják. Azt is hittem, hogy az én őszinteségem valahogy Istentől ered, és hogy minden ember ugyanúgy megkapta ezt a képességet, mint én, csak a gonosz ateisták ezt elnyomják magukban, hogy földi érdekeiket érvényesítsék; ezzel szemben viszont a keresztények olyan jófejek, hogy nem hazudnak, mert ők olyan jók.

(Hosszú története van annak, hogy ezek után én hogyan lettem ateista, és hogyan ismertem fel, hogy tulajdonképpen a keresztények éppen annyit hazudnak (ha nem többet), mint a nemkeresztények. Ezzel talán majd máskor untatlak titeket, de azt azért mégsem állhatom meg, hogy megjegyezzem, hogy a kereszténység nem az, aminek egy aspinak tűnik belülről. A kereszténység valójában egy brutálnagy képmutatás, általános sötétséggel és nemgondolkodással megfűszerezve. Ezzel szemben, ateistának lenni meglehetősen felszabadító - pl. gondolkozhatsz olyan dolgokon, amelyeken keresztényként nem gondolkozhatsz; mert a keresztény egyház szerint azokban a dolgokban feltétlenül hinni kell, és bűnt követsz el, ha gondolkozol rajtuk. Erre jó példa a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" elv hitelessége. Ha még mindig keresztény lennék, valószínűleg még mindig magaménak vallanám ezt az elvet, és inkább kőkeményen szopnám a faszt a naiv őszinteségemmel, minthogy megpróbáljam megoldani a problémáimat.)

Említettem azt, hogy eleinte azt hittem, hogy mások is őszinték hozzám; vagy legalábbis a hazudozás nem naturális számukra. Érdekességként megemlíteném, hogy voltak esetek, amikor felfogtam, hogy valaki nem őszinte velem, és ilyenkor úgy fogtam fel a helyzetet, hogy a másik bezárkózott - falakkal veszi körbe magát. Ez azért furcsa, mert mindeközben rám mondták azt, hogy zárkózott vagyok. Például ott van az a lány, akiről még nyáron írtam. Nagyon közel szerettem volna hozzá kerülni, de azt tapasztaltam, hogy ő elzárkózik előlem. Ez többek között abban nyilvánult meg, hogy érzékeltem, hogy ő nem őszinte hozzám. És úgy gondoltam, hogy ha ő megnyílna nekem, akkor minden probléma megoldódna, mert minden félreértés kielemezhető és feloldható lenne, és akkor végre közös nevezőre juthatnánk - ugyanis akármit is mond, az egész addig érvénytelen, amíg nem érzem hitelesnek. És én csak azt éreztem volna hitelesnek, ami az én érzékeim szerint valóban az ő feltételezett, belső, őszinte "aspie" énjétől származik. Gyakorlatilag azt vártam, hogy a "csak mert" helyett majd egyszer kapok egy részletes elemzést arról, hogy valójában miért nem kedvel; de amúgy is mindegy, mert tökre hittem abban, hogy ha ő megismeri az én belső énemet, akkor úgyis kedvelni fog. Éveken át, kitartóan próbáltam áttörni ezt a feltételezett falat, hogy kapcsolatot teremthessek a belső énjével. Na ez az a naivitás, amit senki sem engedhet meg magának!

A falat úgy próbáltam feloldani, hogy tökre őszinte voltam vele, és simán közöltem vele olyan dolgokat is, amiket más inkább szégyellne. Gondoltam, hogy ez majd felbátorítja őt arra, hogy a falai mögé engedjen. Valószínűleg a csaj nem tudta értelmezni ezt a gesztust, és inkább jót mulatott azon, hogy én csak úgy, önként, ilyen nonszensz módon nevetségessé teszem magam előtte. Hogy eleve miért zárta el magát? Azt gondoltam, hogy azért, mert nem látja a belső énemet - csak azt a lúzer kispöcsöt látja, aki nap mint nap ott melegíti a seggét, vele egy osztályteremben.

Összegezve a dolgot, én azt gondoltam, hogy az emberek a hazugságokkal, praktikákkal, megtévesztésekkel elzárkóznak egymás elől, különböző okokból. Valahol tudat alatt azt hittem, hogy mindenkinek van egy belső, "aspie" énje, csak valahogy el kell jutni hozzá. Persze nyilván, akkoriban még nem tudtam, hogy mit jelent ez a szó, de talán körül tudtam volna írni. (Vicces, hogy az NT-k meg pont az autistákról szokták azt hinni, hogy a merev rutinok/rituálék és egyéb trait-ek mögött be van zárva egy NT.) Nagyon sok energiába került kiderítenem, hogy tévedtem, és a fentebb említett lány tényleg olyan hülye korlátolt picsa, mint amilyennek mutatja magát.

A legkegyetlenebb hazugságot sokszor a hallgatás fejezi ki.
(Stevenson)

5 patches

Címkék: én gondolat ateizmus aspie

A bejegyzés trackback címe:

https://megabrutal.blog.hu/api/trackback/id/tr471675352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

matraszentanna 2010.01.15. 23:39:57

Ez nagyon jó volt, nem is tudok semmit hozzátenni.

Ugyenezek a gondolatok bennem is megvannak. Ugyanezeket a szopásokat én is átéltem, és eljutottam odáig is, hogy tudatosítottam őket, és próbálom kerülni mostmár az ilyen helyzeteket.

A legdurvább ez a flash, hogy ha én őszinte vagyok valakivel, akkor az majd felbátorítja azt az illetőt, hogy ő is őszinte legyen, atyaég, ez mekkora baromság már, és mennyire tiszta szívvel hittem! Még most is van néha, hogy egy-egy perc erejéig elhiszem, és weird dolgokkal traktálom a beszélgetőtársam,mielőtt megszólal a csengő: HÜLYE VAGY, ÁLLJ MEG!

quantumboy 2010.01.16. 15:45:28

Hohó, látom, neked is nagy múltad van a R.Kat Egyházzal. Aspie szemszögből nagyom érdekes volt tanulmányozni a hivőket, és elég megrázó élmény volt rájönni szép lassan, hogy a látszólagos egészséges hitek mögött milyen képmutatások, illetve érdekből cselekedett dolgok vannak az egyházközösségen belül.

deep_fried 2010.01.16. 22:43:38

Ugyan már. 5. osztályban mások sem a tanár metakommunikációjából tudták, hogy (szépirodalmi) könyvet olvasni jófejség a tanárok szemében, nem olvasni pedig szar szemét szar alakság. Jó, azt, hogy szigorú, ránézésre megállapítani biztos kell valami NT-skill.

zsú 2010.02.14. 13:24:55

Szia! Nos , ha nem vagy aspi, akkor sem természetes a hazugság!Alap erkölcsi norma a"Ne hazudj!"Mindenkinek meg kell tanulni mikor kell mégis hazudnia,más, vagy a maga,vagy esetleg több ember érdekében.A hazugság nem mindig negatív dolgokat hoz magával.Van amikor csupán csak rossz következményeket előz meg,mert amit elhallgatsz, pótolni tudod!Van amikor kifejezetten jóra sarkall!Például ha a töri tanárom egyszerűen ad egy 1-t, soha nem tanulom meg az évszámokat.Az helyett kaptam egy ötöst tőle,négyszemközt beszélgetett velem,másnapra fújtam az évszámokat oda-vissza.Mindettől függetlenül hazudni legtöbbször rossz érzés, szeretném azt hinni mindenkinek.Az alap "Ne hazudj,csak ha muszáj!"Mikor muszáj, neked kell tudnod.Az a jó ha tudod!