HTML

Description

Ez a blog rólam szól, következésképpen érdektelen.

Recent patches

  • MegaBrutal: @vilagoskek: Tévedsz, ez a poszt nem a feministákról szól, a feministák jó arcok! :P Ezennel elhat... (2013.10.27. 22:54) Bitch Proud
  • _Epikurosz_: A hiba a "kurva" szó jelentései közötti különbségtétel hiányában van. Pont aspie trait. Az alapjel... (2013.05.31. 21:21) Bitch Proud
  • vilagoskek: Ma már nem kurvának hívják őket,hanem feministának..Légy trendi :P (2013.01.05. 20:13) Bitch Proud
  • Lenart33: Még csak annyit, hogy kínálat abból van, amire van kereslet. Amíg vannak emberek, akiknek kell az ... (2012.07.13. 16:36) Bitch Proud
  • Lenart33: @Vaddi: Teljesen igazad van, pont ugyanezt akartam leírni! (2012.07.13. 16:34) Bitch Proud
  • Utolsó 20

Utilities

Szociális interakciók elemzése #3

2009.10.30. 22:34 MegaBrutal

Támad a BTK!

A második héten szerda reggel, miközben a liftre vártam, megint találkoztam egy BTK-s lánnyal. Ő egész jófej. Vele azóta már többször is összefutottam egyébként. Az első beszélgetés alkalmával csak egyszerű small talk volt. Kiderült, hogy ő is győri, de nem ismeri a transzhumanizmus-ellenes csajt. Valahogy a kollégiumi életre terelődött a beszélgetés, és elmondtam neki, hogy engem annyira nem visel meg az, hogy kollégiumban kell laknom, mert én már középiskolában is koleszos voltam. Akkor régen, úgy kilencedikben még jól kinyavalyogtam magam, hogy "jaj, kollégium, brühühű", ma meg már fel se veszem. Persze nyilván azért otthon mégis csak jobban szeretek lenni. Szóba került, hogy milyen szigorú a rendszer a középiskolás TMK kollégiumban, és említettem, hogy erről írtam is egy blogbejegyzést. Így megadtam neki a blog címét, és ajánlottam a Mucsai parasztasszony című posztomat olvasásra. Remélem szellemi üdvösségére szolgál majd. Majd... ha megnézi.

A következő héten is találkoztunk, és abban az volt az érdekes, hogy beszélgettünk egy kis filozófiáról. Ugyanis előző nap meghallgattam egy Internetfilozófia előadást, és sok mindenben nem értettem egyet az előadóval. Mivel épp foglalkoztatott a dolog, kifejtettem a csajnak a problémát, és ő érdeklődéssel hallgatta, sőt, részt is vett a beszélgetésben. Úgy tűnt, hogy bírja a pofámat. Bár azért megjegyzendő, hogy ezt nem tudhatom, mert az NT-k igen jól tudják tettetni az érdeklődést - nagyon sokszor előfordult már az, hogy azt hittem, hogy jót beszélgettem valakivel, miközben a másik valójában unta a beszélgetést. Habár igaz, hogy régebben még a mostaninál is érzéketlenebb voltam a különböző emberi jelzésekkel szemben.

De az biztos, hogy ha ugyan szeret is eltársalogni velem egy-egy reggel az egyetemre menet, nem igazán talál engem érdekesnek. Ennek az az egyértelmű jele, hogy 3 hét alatt sem nézte meg a blogomat. Ha érdekes lennék, már tuti, hogy megnézte volna. Azt mondta, hogy ne haragudjak, de szerencsésebb lenne, ha inkább az MSN címemet adnám meg. Hát megadtam neki az MSN címemet is - innentől kezdve rajta áll, hogy felvesz-e vagy sem. (Utólagos szerk.: Természetesen nem vett fel.)

 

Faszlohasztó Fanni

Ez az a történet, ami aztán el is vette a kedvemet a szociálkodástól elég rendesen. Sajnálatos módon úgy hozta a sors, hogy egyik reggel ismét a transzhumanizmus-ellenes csajjal utaztam egy villamoson. Még a villamos felé menet találkoztunk. Na gondoltam, most aztán kurvajót beszélgetek a csajjal, nem ismétlem meg az előző hibámat. Az alap jóreggeltmicsinálsz után gondoltam olyasmire terelem a szót, ami a csaj területe. Azt gondoltam, hogy ez bejön.

Az első beszélgetésből felhasználtam azt az információt, hogy szeret festeni. Nahát a festészetről én szart se tudok, meg nem is érdekel, de gondoltam kérdezni azért mégis csak tudok róla, meg hátha ő tud mondani egy-két szép-érdekes dolgot a témáról. Próbáltam puhatolózni, megkérdeztem, hogy miket szokott festeni, és hogy (nem tudom hogy megy ez a festőknél) megpróbál-e különböző irányzatokban festeni, vagy egyszerűen csak úgy fest, ahogy jön. Ha esetleg kiderül, hogy hülyeséget kérdeztem, majd csak kijavít. Konkrétan nem emlékszem, hogy mit válaszolt ezekre a kérdésekre - úgy rémlik, hogy csak kitért a válaszadás alól, viszont mondott valami érdekeset is. Azt mesélte, hogy tavasszal majd megpróbál felvételizni valami művészeti főiskolára (vagy mire), csak az a bökkenő, hogy oda évente csak 5 embert vesznek fel. Ugyan eléggé furcsállom a dolgot, hogy egy oktatási intézménybe csak 5 embert vegyenek fel, de a nagy művészfejek sznobizmusát ismerve ez nem annyira hihetetlen. Hát, na mondom, nem túl jók a statisztikák.

Itt azért tennék egy kis kitérőt. Lehet, hogy a csaj itt azt várta, hogy elkezdjem ezerrel dicsérni, hogy ő biztos olyan ügyes, biztos olyan nagy művész, hogy be fog kerülni az áhított iskolába. Én ehelyett, nemhogy bókoltam volna, mint a pincsikutya, hanem egyszerűen elismertem, hogy kibaszottul kevés esélye van arra, hogy bekerüljön. Meg hát ugye nincs is mi alapján dicsérnem, ugyanis nem láttam én egy képét sem, de ha láttam volna, lehet, hogy akkor sem tetszenének a képei, ha egyébként jók. Ez azért van, mert a festészet, mint művészeti forma, rám nincs hatással. Tehát bennem van a hiba. Valahogy én sosem érzek késztetést arra, hogy 20 percig gyönyörködjek egy festményben. (Jó, hát, ha meztelen nőt ábrázol, akkor azért érdemes jól megnézegetni...) Persze vannak azért képek, amik tetszenek, ott van mondjuk a "Waiting for SHODAN" című System Shock fanwork, ami persze nem festmény, de attól még kép. De ez sem azért tetszik, mert mély, katartikus folyamatokat indít el bennem, hanem egyszerűen csak odabasz a vizuálélmény. Na jó, azért egy kicsit elgondolkodtató is, hogy vajon milyen lehet a cyborg helyében lenni, és várni, amíg SHODAN felprogramoz (vagy belém költözik?). De ezt a képet se szoktam fél óráig nézegetni. Aztán még tetszenek Vasarely alkotásai is, azok is büntetnek rendesen. Száz szónak is egy a vége, rám a festészet remekei (illetve az egyéb módon előállított képek) nem úgy hatnak, mint a művészlelkűekre, így én abszolút nem tudok hiteles kritikát mondani egy képről, szóval még ha láttam is volna a transzhumanizmus-ellenes csaj képeit, úgy sem mondhatnék neki semmi bíztatót.

Inkább azt mondtam a csajnak, hogy hülyeség, hogy ilyen szigorú a szűrés, mert a művészet megítélése elég szubjektív. Lehet, hogy kurvára odabaszós képeket tol a bizottság elé, annak mégse fog tetszeni, mert seggarcok, és nem értékelik. Pedig lehet, hogy pont ő vezet be valami újítást. Meg kell azért jegyezni, hogy én nem értek ehhez, szóval ez itt csak a laikus első meglátása a dologgal kapcsolatban.

Ezután kitértem arra, hogy mennyire tisztelem az alkotó szellemet. (És igazából ez lett volna a compliment, de amilyen sötét a csaj, szerintem ezt nem fogta fel.) Meg ugye mondtam, hogy a legtöbb emberben kurvára nincs igény arra, hogy alkosson, produktív legyen, csak összebasznak mindent, hogy megkapják a pénzt. Meg hát ugye sok a birkaember a társadalomban. Na erre a csaj különöset lépett, ugyanis feltette a következő kérdést: "És az mér' baj?" Hát néztem nagyokat, de végül is néha az evidenciákat is meg kell kérdőjelezni, néha az ember pont így juthat a birtokába egy újabb nézőpontnak, amitől okosabb lesz. :) A gond az volt, hogy nem készültem jól megszerkesztett beszéddel, ami a témát kitárgyalja. Pedig nincs mese, elhangzott egy igen komplex társadalomfilozófiai kérdés, amit meg kell válaszolni. Így hát elkezdtem fejtegetni neki, hogy mi a baj a tömegemberekkel, és hogy miért a kurva anyjukat. De a csaj rám se hederített. Még a múltkori "aha" és "biztos" jellegű reakciók is elmaradtak. Egyáltalán nem érzékeltem minimális érdeklődést sem a csaj részéről. Gondoltam is, hogy le kéne állnom, de nem tudtam. Minden egyes mondat újabbat követelt maga után. Ráadásul a szövegem eléggé kontrollálatlan volt, tulajdonképpen össze-vissza beszéltem.

Bele is gondoltam, hogy vajon miért - amikor másokkal beszélek, általában szokott lenni valami képem arról, hogy az illető hogyan gondolkozik, és mik az előismeretei, így ehhez tudom igazítani a szövegemet. Pl. tudom, hogy bizonyos dolgokat nem kell kifejtenem a másiknak, mert már amúgy is tudja, vagy legalábbis nagy valószínűséggel úgyis kikövetkezteti, hogy miről van szó. Ráadásul ezek az emberek kérdezni is szoktak, így megcsinálhatom azt, hogy elmondom a dolgot röviden, nem túl részletesen kifejtve, 10-15 mondatban, és az illető úgyis rákérdez arra, ami neki nem tiszta, vagy megcáfol, amire én visszacáfolhatok, és így alakul a beszélgetés menete. Viszont a transzhumanizmus-ellenes csajnál egyik sem állt fenn - fogalmam se volt az előismereteiről, és nem is kérdezett bele a szövegembe. Így valahogy úgy éreztem, hogy mindent ki kell neki fejtenem, így össze-vissza ugrándoztam a témán belül. Ha utaltam valamire, akkor ki kellett fejtenem az utalást is, és nyilván annak a magyarázatában is van utalás, és így tovább. Még szégyelltem is magam, hogy ilyen alap dolgot nem tudok rendesen elmagyarázni. Az a ciki, hogy így tulajdonképpen nagyjából annyira lehettem hiteles, mint a részeg, aki felszáll a villamosra, és elkezdi osztani az összeesküvés-elméleteit.

Az elköszönés megint csak érdekes volt. Amikor láttam, hogy készülődik leszállni, viccesen ezt mondtam: "Itt leszállsz? Vagy csak vársz egy másik villamost, hogy ne kelljen engem hallgatnod, mi?" Erre hallgatott - érdekes, hogy nem mondta, hogy "Á, dehogy." Erre én gondoltam azért, ha már úgyis ilyen passzív-offenzív hallgatóság volt, megérdemli, hogy beszóljak neki: "Amúgy velem lehet ám beszélgetni is, nem csak pofázni tudok a levegőbe." És erre, tökre mintha azt mondta volna, hogy "Aha, fúj." - így szépen elköszöntünk, ő meg végre leszállt.

Ez milyen már? Én tulajdonképpen tök jófej voltam vele, eleve, hogy adtam neki második esélyt, hogy korábban nem ítéltem el a transzhumanizmussal kapcsolatban mutatott apátiája miatt. Erre ő meg így bealázott. Geci, szerintem akármelyik külső szemlélő igen is engem ítélt volna el, hogy miért nem hagyom békén szegény csajt, aki láthatóan nem akar velem beszélni. Igen ám, csak az a szegény csaj megmondhatta volna, hogy mi a fasz van, meg tényleg, ezt lehet ám kulturáltan is intézni.

Egyébként úgy néz ki, hogy az, hogy valaki szeret beszélni arról, amivel szeret foglalkozni, igen nagy tévhit. Lehet persze az is, hogy a csaj igazából semmit sem tud a saját hobbijáról sem, mert azt is csak azért választotta, mert hát muszáj választani valamit, és számára a festészet tűnt a legmenőbbnek. Mondjuk fene tudja, végül is semmit sem tudok a csajról.

Végezetül még szeretnék beszámolni egy érdekes jelenségről, amit tapasztaltam. Tudható, hogy az extrémmód vonzó csajok képesek bizonyos folyamatokat beindítani a férfiember nadrágjában. Jó, persze, azért nem lesz árbócrúd, meg ilyesmi, annyira azért illik kontrollálnia magát az illetőnek, csak kicsit kezd szűk lenni a hely odalent. Na most a transzhumanizmus-ellenes csaj képes volt pontosan ennek az ellenkezőjét kiváltani. Ugye alapjáraton a csajt szexuális értelemben is vonzónak találtam. (Azért nem annyira, hogy fennálljon az árbócrúd kialakulásának veszélye, még mielőtt valaki azt gondolná, hogy álló fasszal szoktam a lányokkal tárgyalni, és esetleg ez okozza a sikertelenségeimet. Kulturált ember vagyok, basszátok meg.) De amikor kezdett úgy igazán körvonalazódni előttem, hogy a csaj egy hülye liba, ráadásul neki áll feljebb, és még ő szivat - aláz meg engem, a csaj hirtelen visszataszítónak tűnt. Éreztem, ahogy a faszom olyan kicsire húzódik össze a nadrágomban, amennyire az fizikailag lehetséges. Ilyen márpedig akkor szokott előfordulni, amikor valami brutálmód visszataszító, undorító dolgot látok. Lehet, hogy ez valami ösztönös védelmi funkció, ami még az őskorban megvédett minket attól, hogy a toleranciahatárokon kívül eső nőstényeket megdugjuk - ez korlátozta a kibaszottul hülye és a rettentően ronda (esetleg valóban valami betegséggel rendelkező) egyedek szaporodását.

Minden esetre remélem, hogy ezzel a transzhumanizmus-ellenes csajjal a büdös életbe' nem fogok még egyszer összefutni. Persze amilyen szerencsétlen vagyok, fogom még látni eleget.

 

Összegzés

Tekintve, hogy a kapcsolatfelvételi kísérleteim közül egyik sem volt sikeres (és nem is írtam le az összeset), elég nagy problémával állok szemben. Habár úgy érzem, sokat tanultam az elmúlt évek alatt, ez még mindig rohadtul kevés. Elfáradtam. Azt hiszem ismét eljött a bezárkózás ideje.

Ez nem új dolog, tulajdonképpen ezt kb. meg is jósoltam magamnak még szeptember elején, amikor még kíváncsian, és egyfajta derűvel vágtam neki az egyetemi életnek. Mára már a derű szertefoszlott, és a kíváncsiság is lankad. Tulajdonképpen sokszor átéltem már ezt, ez egy amolyan ciklikus folyamat. Van, amikor rám jön a szocializálhatnék, és olyankor mondjuk megpróbálok beilleszkedni egy adott társaságba. Ez az eset azért volt speciális, mert nem egy társaságba próbáltam beilleszkedni, hanem, mint írtam, bizonyos, valamilyen módon kiválasztott lányokkal próbáltam kapcsolatot létesíteni. De ettől még a történet jellege nem változik. Azt, hogy egy társaságba beilleszkedjek valaha, épp idén, március környékén adtam fel, akkor láttam be, hogy ha ez ennyire nem megy, akkor inkább hanyagolni kéne úgy egy életre. Na szóval, amikor szocializálódni próbálok, akkor az elején még úgy szoktam érezni, hogy ugyanmár, megy ez nekem. Ez kb. most is így volt, rohadtul örültem a PPK-s csajnak, meg a BTK-snak is, a transzhumanizmus-ellenes csajt meg az elején még poénnak fogtam fel, az első történet után még nem gondoltam, hogy valóban ennyire utál. Aztán egy idő elteltével elkezd tisztulni a kép (már ha egyáltalán elkezd - ha nem, akkor valami drasztikus esemény szokott hirtelen pofoncsapni), és leesik, hogy a szociálkodásom célközönsége kibaszottul utál, megvet engem. Ez is így volt most is.

Ilyenkor jön a bezárkózás, és egy darabig úgy elvagyok magammal. Aztán amikor ismét összegyűlik az energiám, egyszercsak valami átkattan bennem, és ismét elkezdek szocializálódni, ami aztán rövid idő után ismét csúfos véget ér. Utána megint a bezárkózás következik, és így tovább. A legrosszabb az egészben az, hogy hiába érzem úgy, hogy minden egyes eset után tanultam, csakazértis elbaszom a következőt. "Na, tudom, mit kúrtam el, legközelebb már menni fog!" A következő alkalommal persze nagy önbizalommal vágok bele a dologba ismét, de hiába. Ilyenkor egyrészt rájövök újabb szabályokra, illetve felismerem, hogy egyes korábban felfedezett szabályokat ezúttal sem sikerült betartanom. A szocializálódás nagyon bonyolult dolog, számtalan szabállyal. És minél több szabályt tanulok, annál világosabb lesz, hogy milyen keveset tudok. Olyan lehetetlennek tűnik az egész. Lehet hagyni kéne az egészet a francba. Nekem arról fogalmam sincs, hogy milyen szintű undort váltok ki az emberekből.

Meg hát eleve jobban meg kéne válogatnom, hogy egyáltalán kikkel próbálok szocializálni. Lehet, hogy pl. a BTK-sokat alapjáraton kerülnöm kellene. ;) Inkább olyanokkal kéne társalogni, akiknél egyáltalán esélyes, hogy hozzám hasonlóan gondolkoznak. Sajnos IRL igen nehéz ilyen emberekkel összefutni.

Egyébként a passzív módú kapcsolatfelvétel (amikor én adok elérhetőséget, és nem én kérek) jó ötlet, ugyanis így viszonylag hamar kibújik a szög a zsákból. Különben beletelne jó időbe, mire észreveszem magamat, hogy mennyire utál a másik.

Meg az is lehet, hogy kurvára titokban kéne tartanom a blogomat az IRL ismerőseim elől. Ugyanis mostanában szinte az a mániám, hogy szinte mindenkinek, akivel "jól" elbeszélgetek, be szoktam ajánlani a blogomat, mert olyan brutálmód büszke vagyok rá. (Muhaha.) Csak ezzel az a baj, hogy elég egy kellőképpen rosszindulatú ember, hogy betegyen nekem, ha nagyon akar - pl. elterjessze a hírem. Kurvára nem kéne most egy olyan titulus, mint pl. "a liftes pszichopata", vagy valami.

Meg aztán az is lehet, hogy ilyen kurvanagy, több részes posztokat nem kéne beterveznem a továbbiakban. :)

Society knows perfectly well how to kill a man and has methods more subtle than death.
(André Gide)

18 patches

Címkék: érdekes én elte szocializáció aspie csőrbizga

A bejegyzés trackback címe:

https://megabrutal.blog.hu/api/trackback/id/tr371487854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

semota · http://livewithit.blog.hu 2009.10.31. 00:47:21

Két észrevételem lenne. Nem is, inkább három.

1) Attól tartok, hiba volt odamenni egy olyan csajhoz, akiről már az első alkalommal nyilvánvaló volt, hogy nem vagytok egy hullámhosszon. Ezzel sajnos csak seggest ugrottál egy újabb lófaszba.

2) Én se vagyok épp a kommunikáció nagymestere, de szerintem nem szerencsés folyosón, liftben stb. leszólítgatni embereket. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ember ilyenkor nem is akar beszélgetni. Inkább olyan helyzeteket kell keresni, amikor alkalom nyílik a beszélgetésre.
Nekem pl. előnyt jelent a szocializálásnál, h társas helyzetekben dohányozni szoktam, és a közös dohányzás többnyire jó apropó a beszélgetéshez is. Legalábbis dohányzás közben szívesebben beszélgetnek az emberek, mint egyébként.

3) Nem tudom pontosan, hogy mit csinálhatsz rosszul, de az a benyomásom, hogy ott kúrod el, hogy túl sokat beszélsz, és nem hagyod szóhoz jutni a partnert.

Általános tanácsok: hát, nem sok van. Igazából az segíthetné a szocializálást, hogyha olyan helyekre járnál, ahova a többi ember is szocializálási célzattal megy.

Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2009.10.31. 01:18:59

Én egyébként SZTE BTK Könyv-Info-Komm.
De, már több, mint tíz éve a szakmában. Nem utálom tehát az infósokat, főleg, mert Én is az vagyok. Csak gyakorlok néha önkritikát.

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2009.10.31. 09:17:27

@Ön:
1. Hát erre rájöttem. Kurvanagy hiba volt. Hiába fogom fel én úgy a dolgot, hogy tulképp én voltam a jófej, amiért nem ítéltem el elsőre, de ez senkit sem érdekel - valóban seggest ugrottam a lófaszba. Meg kell tanulnom, hogy kevésbé legyek toleráns. Továbbá a leszarás művészetét kéne még megtanulnom (na megvan, mit felejtettem ki a posztból).

2. Hát igen, a liftezés hülye ötlet volt. Írtam még a 2. részben, hogy szerintem mennyire király ötlet, biztos senkinek sincs kifogása a liftben való beszéd ellen.

"Inkább olyan helyzeteket kell keresni, amikor alkalom nyílik a beszélgetésre."

Hát igen, de emlékezzünk az 1. részre, amelyben pont kifejtettem ennek a kilátástalanságát. Fene egye meg az elveimet, hogy a büdös életbe' nem fogok dohányozni, mert eleve szar, és tulképp megvásárolom a tüdőrákot, és amúgy is, értelmes ember nem dohányzik. ;) Na jó, azért ez alól vannak kivételek. :D

3. Lehet, de azt hiszem leírtam azt a mérleg effektust a 2. részben, hogy ez a másikon is sokat múlik. Az van, hogy az elején még tökre figyelek, hogy hagyjam a másikat szóhoz jutni, de ha a másik ennek ellenére se beszél, csak pár rövid mondatot, akkor egy idő után úgy gondolom, hogy hát nem is akar mondani semmit. Így kezdem is tolni a monológokat. Imho ponthogy a másiknak kéne többet beszélni, és akkor kialakulna egy egyensúly. Azt a módszert is próbáltam, hogy én kérdezek, hogy a másik beszéljen, de az meg már vallatás lesz.

"Igazából az segíthetné a szocializálást, hogyha olyan helyekre járnál, ahova a többi ember is szocializálási célzattal megy."
Na de mik ezek a helyek? Kb. a szórakozóhelyeket meg a bulikat tudom ide sorolni, de korábbi negatív tapasztalataimból kiindulva, inkább kerülöm az ilyen helyeket. A másik meg az, hogy még az ilyen helyekre is általában többedmagukkal mennek az emberek, és egymással akarnak szocializálni. Ez amúgy meg szerintem ponthogy megint az NT-k részéről hülyeség, hogy ilyen szinten korlátozzák, hogy mikor/hol/hogyan szocializáljanak. De mindegy, attól még ez mindig az én problémám.

Valóban az van, hogy fingom sincs hova kéne mennem szocializálódni, ami nem bulizóhely, mert az ugye szar. Merhogy azokon kívül nem nagyon tudok szocializálóhelyekről. Továbbá, a legtöbb ilyen helyen az van, hogy egy társasághoz kéne csatlakozni, az meg nálam eleve nem játszik, max. 2 emberrel szeretek beszélgetni, de leginkább csak eggyel. A kollégiumi szobámban pl. már az is elég volt, hogy ne jussak szóhoz, amikor csak 3-an voltunk. Zavart is, mert így nem tudtam kifejteni, hogy mekkora hülyeségeket mond a 3. tag, aki nemrég csatlakozott a beszélgetéshez. :p

@Skulo: Én is gyakorlok önkritikát, néha még túlzásba is viszem. :D

deep_fried 2009.11.01. 02:45:55

Nem csak erre:

Azért a "Kultúra Anya" most is azt mondatja velem, hogy aki ennyit filozofál a nőkkel, nőzéssel kapcsolatban, az azért fárasztó, és a bennem levő nő-alrendszer (anima) úgy érzi, hogy nem igazán kekszelne ilyen fiúval. Persze ezt nő-stílusban kell érteni: nem mond ki semmit, csak sóhajt egyet, és egész véletlenül hagyja magát elrabolni az arra járó fickósabb (lovaskatona) egyed által.
Persze ezt irtó képletesen gondoltam.

Szerintem szokj hozzá, hogy a férfias benyomásod nem fog emelkedni abban a csajban, aki ezeket elolvassa. (Akarhat akármit intellektuálisan, az ösztönei számára a túlracionalizálás egy férfitől taszító) Tehát, én az ilyen jellegű (pl. mivel szólítsuk meg...) gondolataimat lehet, hogy összefogalom valahol, de inkább nem mutatnám meg pl. ezt a blogot a vadonatúj nőismerőseimnek. (Bár való igaz, az aspergerről is van itt szó)

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2009.11.01. 03:27:40

@deep_fried: Na ez megint érdekes. És valószínűleg kurvára igazad van. Megint csak vizsgálható a probléma két oldalról: az én oldalamról, és a csajok oldaláról.

Egyrészt a túlracionálásom - túlelemezgetésem abból származik, hogy sötétben tapogatózom, és megpróbálom kőbe vésni azokat a szabályokat, amelyeket felfedezni vélek. Mások, akik ösztönösen tudják, hogy beszéljenek a csajokkal, azok lehet, hogy a büdös életben nem fogalmazzák meg ezeket a szabályokat, mert egyszerűen csak úgy megy nekik, az ölükbe hullik a dolog.

A csajok meg, ha igazad van, sőt, nagyon valószínű, hogy igazad van, inkább ösztönösen ítélnek, és azt várják, hogy én is ösztönös legyek, és valószínűleg a túlracionalizálásból levágják, hogy mi a helyzet (hát az, amit az előző bekezdésben írtam).

Hát ez már megint nem túl szívderítő számomra. Ugye ösztönös nem lehetek, mert az már régóta világos, hogy az én ösztöneim (azaz, ahogy a listán írtam, "belső script-jeim") kurvára nem NT-kompatibilisek.

Ja, hogy nem baj, hogy filozofálgatok, csak a csajok ne lássák? Na az is igaz. Most akkor csinálhatnám azt, hogy esetleg lenne 2 blogom, az egyik, amit mutogathatok IRL ismerősöknek, és egy másik, amit meg nem. De ahhoz meg nem sok kedvem van, tök szar lenne, ha minden posztról el kéne döntenem, hogy melyik blogra menjen.

Tényleg az a megoldás, hogy kibaszottul titokban kéne tartanom ezt a blogot az IRL ismerőseim elől. Amilyen hülye vagyok, ezzel is megvárom majd azt, amíg kapok egy brutálnagy pofont egy rosszindulatú ismerőstől, és majd akkor látom be, hogy MENNYIRE nem kéne reklámoznom a blogomat. Akkor tudom majd átérezni a dolog súlyát igazán. Komolyan olyan vagyok, mint a kisgyerek, aki játszik a tűzzel - tudja, hogy nem szabad, de majd akkor esik le neki, hogy miért nem kéne, amikor megégeti magát.

Mer' az van tényleg, hogy valahogy kényszeresen beajánlom ezt a címet. :D "IRL nem derül ki, hogy milyen okos-ügyes-kedves vagyok? Nézd meg a blogomat!" Brutálmód szánalmas lehetek.

Az is vicces, hogy mindezeket az önkritikákat ide leírom, legközelebb meg csakazértis úgy csinálom a dolgokat, ahogy eddig.

deep_fried 2009.11.01. 15:56:39

@MegaBrutal:
Azt mondták 1x rám, amikor azt mondtam, hogy én nem tudnék novellát, ill. fikciót írni, hogy pedig nem tartanak erre alkalmatlannak, mert msnen sokkal jobban megfogalmazott mondataim vannak, mint élőben. Tehát inkább IRL suxx-ság állt fenn.

Ezekre a témára tényleg jobb az anonim vagy privát fórum, lásd Semota.

Szórakozóhelyes dolog: Igen, az ismerkedés egyik legnagyobb problémája a lokalizáció (a másik a az átvitt média tartalma). Na már én is rákérdeztem egy "gyermeteg kérdések" topicban, hogy szerintük mely helyek azok, ahova hallgatólagosan, nyílt titokként felszedni/felszedődni járnak az emberek. (Ja, te nem egészen ilyet keresel, nemde? Viszont most általános közérdekű infók következnek)
A Bank meg az E-klub ismét befigyelt, amik már lecserélődtek 1 fokkal barátságosabb helyekre. Meg Gyár, meg a yukak, meg vmi híres borozó. Sztem még a Wigwam is ide sorolható, amit a köztudat nőzőhelynek tart, de persze _én_ ezt amikor ott voltam, nem így éreztem. Van persze a morrisons 1/2, amit be akarok támadni. Ekkor inkább az alkalmak számát kell felfele vinni, mintsem 1 alkalomra építeni.

De feltalálták már (talán előbb) a füst és >130 dB-es zene nélküli helyeket is. Amik is nem helyek- szakkörök, klubok, _cserkészet_ (még jó hogy keresztények, így nem egy élethosszig tartó gólyatábor szerencsére, mindössze ~középiskola)
kirándulások.
Egyszer hallottam: Balaton-átúszások... ahol aztán sorra alakulnak a spontán baráti körök. Hát ezt elhiszem.

Én speciel azt szeretem, ha többen vannak a társaságomban. Néha 2 ember is képes a beszédével kitölteni az időt. Nekem az is cél, hogy másokat halljak, amikor olyat mondanak, amit n nem tudnék. Olyan barátom meg nemigen van, akivel akár 2-esben le tudnék ülni sörözni. (ők se akarják, meg én se erőltetem)

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2009.11.01. 22:25:00

@deep_fried: Na, hát a felsorolt szórakozóhely-típusok közül egyik sem nyerő számomra. Az ilyen Bank/E-klub típusú helyek nálam felejtősek. Meg amúgy is, nekem valami más kéne. :/ Meg amúgy is, asszem még a szórakozóhelyekre is csoportosan mennek az emberek, hogy egymással szocializáljanak, és nem ismeretlenekkel. Tulképp attól tartok, hogy olyan hely, ahol nekem megfelelően űzik az emberek a szocializációt, olyan nem létezik, viszont az élet randomra itt-ott produkálhat megfelelő szituációkat, csak szerencsétlenségemre kurvaritkán.

Amúgy talán a szakkör állhat a legközelebb az elképzeléseimhez.

A utolsó bekezdésedhez: hű, hát nagyon látszik, hogy NT vagy. Megfigyeltem, hogy az NT-k a nagyobb társaságokat szeretik. Sőt, egyeseknél szinte "minél nagyobb, annál jobb" elv figyelhető meg. Ugye én a face-to-face kommunikációt szeretem, gyakran már 2 ember is sok. Meg amúgy több aszpitól is hallottam már ezt.

Egyébként ezt nem is értem, hogy vajon miért nem szeretsz kettesben dumálni a barátaiddal? Úgy gondolom, hogy azoknak az embereknek a barátsága, akik face-to-face nem szívesen beszélnek, nem lehet valami mély. Ugyanis épp az a poénja a face-to-face beszélgetésnek, hogy valahogy sokkal személyesebb. Pl. vannak olyan barátaim, akiknek elég személyes dolgokat szoktam elmondani, és hát ők is mondanak nekem olyan dolgokat, amit másoknak nem biztos, hogy elmondanának. Na most ha egy ilyen beszélgetéshez csatlakozik egy 3. személy, igencsak korlátozza a beszélgetést, mert ugye én nem mondhatom el azokat a dolgokat, amiket nem szeretnék a 3. személlyel megosztani. És mivel elég visszahúzódó vagyok, ezért elég kevés dolog marad, amit szívesen elmondok a 3. személy jelenlétében is.

Furcsa, de belegondoltam, hogy még akkor sem működne a dolog, ha 2 ilyen barátommal ülnénk le hármasban. Azért, mert amit az egyik barátomnak szívesen elmondok, nem biztos, hogy elmondanám a másiknak is. Pl. egyik barátommal igen mélyrehatóan szoktunk beszélni ilyen filozófiai dolgokról, meg az AS-ről is. A másik barátommal meg inkább ilyen hétköznapi témákat boncolgatunk, mint pl. nőügyek, tanulás, munka, filmek, stb. Nem biztos, hogy jól sülne el az, ha meghívnám ezt a 2 barátomat egy csoportos sörözésre.

Egyébként arról, hogy nem tudnál az említett barátaiddal külön-külön beszélgetni, nekem (mint aszpinak) az jön le, hogy nem igazán mély az a barátság, ami köztetek van.

(Btw, ez a téma érdekes számomra, lehet át kéne vinni a listára, ott a többiek hátha tudnának okos dolgokat mondani, már ha ez nem egy 1000 éve túltárgyalt téma arrafelé.)

quantumboy 2009.11.02. 23:12:33

Lenne pár észrevételem itt is:
1. Túl aktív vagy. Én is végigjártam (elkezdtem végigjárni) azt az utat, melyen most te jársz. Kezdeményeztem már úgy jó- és segítő szándékú beszélgetést, hogy azzal szinte teljesen lenulláztam minden esélyemet. Én is meg akartam ismerni embereket, beszélgetni, eszmét cserélni, stbstb. De ez sajnos nem úgy megy, hogy agyalok rajta n évig, és akkor már menni fog. A próbálkozásaid izzadságszagúak, furcsák, zavaróak lesznek (néha azért sikerül is).

Az egyik oka a sikertelenségeidnek az éppen az erőltetés. Ha egy szociális tett nem jön neked alapból, ha gondolkoznod kell rajta, azt megérzik az NT-k. Piszok erős érzékük van erre, basszameg. Amit mondani akarok itt, hogy az már régen rossz, ha megpróbálsz viselkedni. A siker kulcsa a próbálás nélküli sikeres viselkedés. Ehhez egyfajta hozzáállás, belső harmónia, meg a jóég tudja mi kell. De abban biztos vagyok, hogy nem agyalással jössz majd rá, hogy hogy kell csinálni.

2.Járj SocialEventekre! :)

3. Nekem nagyon sokat segített, hogy a gimnáziumi éveimben a baráti köröm gyakorlatilag egy keresztény közösség volt.
Egy kereszény közösség azért jó egy aspienak, mert:
-hihetetlenül befogadóak, elfogadóak és toleránsak
-nem kell kereszténynek lenned, hogy barátkozz velük
-rendkívül hasznosan el lehet velük tölteni az időt (játékok, kirándulások, társadalmi munkák, bulik, partik, stb
-Jó lehetőség arra, hogy megtanulj NT-kel foglalkozni, mert könnyebben elnézik a ballépéseket.

4. NT lányoknál az első szempont az a bizalom megnyerése. Azt nem tudom, hogy lehet elérni, de azt tudom, hogy nagyon könnyű lenullázni a bizalmat. A kulcs itt talán az, hogy meg kell mutatni, hogy mi benned a jó, a szeretnivaló. De ezt nem odadörgöléssel kell csinálni, hanem a szerep felvállalásával és megélésével. Gondold át, hogy mi az a szerep, amivel azonosulni tudsz, és imponálható lehet. Ez után ezt kell megélned az NT lány előtt. Ha nem kapja be a horgot, nem szabad erőltetni, mert a gyenge képességeid miatt könnyen elrontod (ez nem szidás, ilyen vagyunk, "kezdő" aspiek). De feladni sem kell, egyszerűen csak tartod a szerepedet. Ha nem vevő, semmi baj, mert úgyse fektetsz bele sok energiát. Ha viszont vevő rád, de kihasználóan, akkor sürgősen meg kell mutatni, hogy valamit valamiért alapon működsz. Ezt úgy éred el, hogy csökkented a lány hasznát a veled való kapcsolatból. Ez vagy elkedvteleníti a lányt, vagy felkelti az érdeklődését, és ő is adni fog magából.

És ha kialakul egy kezdő jó viszony, akkor nagyon lassan elkezdheted adagolni a személyiséged összes darabkáját, de a kapcsolatot folyamatosan ápolni kell a kezdeti módszerre alapozva. Időt kell adni egymásnak. Nem szabad rázúdítani magadat, neked különösen nem, mivel aspie vagy.

Mondjuk az a veszély is fennáll, hogy ilyenkor beskatulyáznak. Te vagy a kedves fiú, a jófiú, az okos fiú, a szép fiú, a vicces fiú. Ez nem jó, ezt el kell kerülni azzal, hogy több jó oldaladból gyúrod össze a szerepedet, mely igazából nem szerep, mert te vagy.

És ha egy közösségben senki nem vevő rád (például egyetemen), akkor hagyni kell a francba, és máshol próbálkozni. Nekem az egyetemen volt egy jóbarátom, meg egy haver. És ennyi. A többiekkel csak a kötelező szintű jópofizás volt, meg egy-két emberrel egész jó haverság.

5. Ha nem jutunk el mindketten a következő SE-re, és van kedved, tarthatunk egy kétszemélyes attoSE-et kettőnknek. :)

deep_fried 2009.11.03. 23:39:34

"Ha viszont vevő rád, de kihasználóan,"
Hogy lehet itt kihasználónak lenni?
:sajátvilágábanél

deep_fried 2009.11.03. 23:54:17

Amúgy az egyetem már (sajnos vagy nem sajnos) a középiskolával ellentétben tényleg olyan hely, amit bármilyen/bárhova beilleszkedés nélkül is meg lehet csinálni. (csak nem érdemes) Bár te kolis vagy, úgyhogy így már nem egészen.

quantumboy 2009.11.04. 10:00:29

@deep_fried: Ha például segítőkész vagy (házi feladatok, jegyzet, magyarázás, stb), akkor ezt ki lehet használni. Magyarul igénybe veszi a szolgáltatásaidat, de semmit nem kapsz cserébe.

quantumboy 2009.11.04. 10:03:05

@deep_fried: további példa:
Ha jó hallgatóság vagy, kihasználhat egy figyelemigényű lány.

Ha jó lelki szemetesláda, vagy könnyfelivó vagy, akkor lehetsz egy gyóntatószék, zsebkendő, de igazából akkor se kapsz semmit.

Házi feladat: további példák elképzelése. :)

adamm123 2009.11.05. 06:49:57

@quantumboy: Ez igaz. Általában még arra se hajlandó a másik fél, hogy ő meg a te lelki szemetesed legyen. Mint egy zsepkendő, ha telefújták takonnyal, eldobják.

Szóval lehetsz a lelki szemetese a húgodnak, vagy bárkinek, akit dugsz, de soha senki másnak ne, mert nem éri meg:)

deep_fried 2009.11.06. 10:00:28

Én pedig azért mégis lennék lelki szemetes, mert nagyon sok új, eredeti dolgot hallanék, szerintem olyan dolgokról, amik velem aligha történhetnének meg. Mint látható, nekem csak pofonegyszerű problémáim vannak, amikhez nem kell szemetes, de azért el tudnám mesélni valakinek. (kb. az a problémám hogy nincs elég problémám?)
De eleve, eddig nem volt jellemző, hogy a szemetes szerepbe kerüljek - nem úgy nézek ki, mint aki annyira megérti/értékeli ezeket.

MegaBrutal · http://lofaszkapitany.blog.hu 2009.11.09. 23:46:22

Muha, egyik nap láttam, ahogy egy évfolyamtárs fiú oktat egy szintén évfolyamtárs lányt programozásra a gépteremben. Öröm volt nézni. Meg azt kívántam, hogy bár én lennék a fiú helyében. De aztán utólag elgondoltam, hogy azért ez nem annyira biztos ám, hogy olyan szép, mint amilyennek kívülről látszik, ugyanis lehet, hogy a fiú az aranyos srác szerepébe esett.

Nem tudom - ez lehet, hogy szánalmas, de /pill én is örülnék, ha egyáltalán az aranyos srác szintjéig eljutnék. Talán még az is jobb annál, mint ami most van, hogy tkp. nem is beszélek lányokkal. Akkor legalább más lenne a dilemma: egyrészt örülnék, hogy mégis kell belőlem valami, de azért mégse hagynám, hogy sokáig aranyos srácnak nézzenek, szóval azért nem maradnék úgy. :p (Legalábbis remélem észrevenném, hogy mi a retek van, és quantumboy módszerét alkalmazva növelném az árat.)

deep_fried 2009.11.13. 23:16:17

De önmagában se rossz egy lány rendesbarátjának lenni, mert akkor bekerülsz a barátnőinek a látókörébe is. De nem tudom, hogy az ő szemükben is aranyos leszel-e, vagy nem. Mindenesetre valakinek a barátjává válni jóval irányíthatatlanabb folyamat.

semota · http://livewithit.blog.hu 2009.11.14. 11:48:14

@MegaBrutal: gyere el SE-re, és akkor beszélhetsz lányokkal :)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.11.28. 13:34:51

a posztban kifejtett elemzések teljesen helytállóak, éppen ez a nehéz. Ugyanis nekünk, rációalapú antiszociálisoknak, nem fér a fejünkbe, hogy valamiben teljesen igazunk van, és semmi hasznunk sincs belőle.
A szocializálás munka.
deep_fried 2009.11.01. 02:45:55
kommentje pedig valószínűleg helyes, a nőkkel nem filozofálni kell, hanem határozottságot mutatni. Rodielen kívül egy nőt sem ismerek, akit 2 percnél tovább is érdekelne a filozófia. Ő meg leszbi állítólag. Szóval ez bukó, duplán, mert én sem tudom, hogy mit jelent a "határozottság" egy ilyen helyzetben, ésszel meg nem lehet kompenzálni.
Egyvalami előnyöd származhat belőle: ha eleget szívsz, legalább azt megtanulod elkerülni. Nincs királyi út, nem lehet megúszni a szívást.
süti beállítások módosítása