MegaBrutal blogja

Az utóbbi napokban nincs túl jó kedvem. Ennek több oka is lehet. Szerintem ezek eredője okozza az elkedvetlenedést.

• Valamelyik nap beszélgettem valakivel, aki nagyon valószínűsítette, hogy csak bemesélem magamnak, hogy aspie vagyok. Az volt a szar, hogy e mellett igen határozottan tudott érvelni. Első körben bebizonyította, hogy az AS betegség. (Na jó, azért az nem volt bizonyítás, viszont igen hatásos érv, ami az evolúcióra épül.) Tudtam arról, hogy lesznek ilyen emberek, de arra nem gondoltam, hogy ennyire okosak - vagy legalábbis ügyesek. Vagy az is lehet, hogy csak én vagyok béna, hogy még olyan vitákban is alul kell maradnom, amelyekben igazam van. Vagy az is lehet, hogy tényleg bemagyarázom. Egyik se szívderítő. Egyébként nem sikerült meggyőznie, inkább Semotára és Rodielre hallgatok, na meg ugye magamra, ugyanis én sokkal jobban ismerem magam, na de attól még szarul esett a dolog.
• Tegnap előtt volt egy beszélgetésem a nagynénémmel, és leesett, hogy ő azt akarja, hogy normális legyek. Eddig is cseszegettek, persze, viszont eddig nem így láttam a dolgot. Először valamilyen szinten azt gondoltam, hogy tényleg el vagyok cseszve. De most, hogy beszéltem olyan emberekkel, akiknek hasonló problémáik vannak, és mégis jól érzik magukat anélkül, hogy pl. "túlszocializálnák" magukat, továbbá perszeverálnak ezerrel, úgy gondoltam, hogy azért mégsem annyira elvetendő ez az életstílus, amit én művelek. Nem is tudom, lehet, hogy a családom azt hitte, hogy én majd ezeket kinövöm. Azt hittem, a nagynéném megértőbb lesz, miután hallott az AS-ről. De aztán leesett, hogy ő rohadtul természetellenesnek találja, hogy pl. nem járok bulizni, meg nem járok társaságokba, csak nagyon ritkán. Hiába sorolgattam azokat a szociális tevékenységeket, amiket a tanév folyamán végeztem, meg mégis csak, vannak barátaim, akikkel sokat szoktam beszélgetni, alkalomadtán sörözgetni, mozizgatni, pizzázgatni; ő azt mondta, hogy ez nem elég. Puff. Meghogy szerinte a társaság hiányzik nekem, mert "az ember társas lény".
• Attól sincs különösebben jó kedvem, hogy augusztus van. Sőt, villámgyorsan telnek a napok, produktivitás nélkül. Megint elbasztam egy nyarat, hurrá. Legalább a kibaszott ShitOS-al járnék előrehaladott állapotban, vagy legalább lenne egy csomó Lófasz-kapitány képsorom, de nem. Minden nap kreatív munka nélkül telik, mert mire az ember rá is szánná magát arra, hogy csináljon valamit, már vége a napnak, és fáradt. Amúgy tökre érdekes, hogy az idő mindig úgy felgyorsul a szünet közepe után. De tényleg, pl. a nyaralás előtt tökre jól telt az idő, és produktív is voltam, mióta onnan megérkeztünk, hirtelen eltelt majdnem egy hónap, de kurvagyorsan, én meg értetlenül pislogok.
• Valószínűleg nem tesz jót az éjszakai üzemmód sem, értem ezalatt a hajnali 4-5 körül való lefekvést. Ma pl. 4 és fél órát aludtam, mert 9-kor kelnem kellett, ugyanis volt a Stargate: Atlantis az AXN-en. Jól is tettem, hogy megnéztem. (Képzeljétek, McKay majdnem felemelkedett!) Viszont asszem a poszt megírása után megyek is szunyálni. Amúgy megfogadtam, hogy korán lefekszem (éjfél és hajnali 2 között), de egyre ritkábban sikerül ezt tartanom. Valahogy éjjel tök jó, nem is tudom miért, viszont gyorsan eltelik az idő éjféltől hajnali 4-ig.

Nem tudom mi derítene jókedvre. Talán az, ha produktív lehetnék, és hatékonyan kihasználhatnám a nyárból hátralévő időt.

Olyan furcsa, hogy tulajdonképpen ezt az állapotot, amelyben én vagyok (most már nem csak a nyarat értem, hanem úgy általában) én úgy fogom fel, mintha egy ideiglenes állapot lenne. Pedig elég régóta tart, és bizony valószínűleg még sokáig fog tartani, ha egyáltalán véget ér az életem vége előtt. Valahogy az van, hogy ott lebeg a szemeim előtt egy optimista jövőkép, hogy majd produktív és hasznos leszek a szakterületemen, megbecsült leszek, és persze lesz egy párom, aki hasonlítani fog rám, akivel majd megértjük egymást és erőt adunk egymásnak. Valószínűleg akkor lennék boldog, és nem akkor, ha társaságokba járnék nap, mint nap. Nekem szerintem elég annyi ember, akikkel most érintkezem, elég annyi barát, amennyi van, csak egy csaj kéne még, na meg persze a megbecsülés, produktivitás.

Day, n. A period of twenty-four hours, mostly misspent.
(Ambrose Bierce)

█

Kurvagyorsan telik az idő. Egyszerre csak a pofámba baszódott az augusztus, amiről ismeretes, hogy a nyár utolsó hónapja. Mostanában nemhogycsak a napok, hanem a hetek is villámgyorsan eltelnek, és tudván, hogy egy hónap kb. 4 hétből áll, rohadtul nem vagyok vidám.

Az augusztus olyan, mint a hetek vasárnapja, és a szeptember pedig olyan, mint a hetek hétfője. A párhuzamnak van jelentősége. Tanév közben ugye a vasárnap még ugyan szabad nap, de betölti egy rossz érzés, a tudat, hogy mi lesz hétfőn. Ez középiskolai korszakom korai szakaszában volt a legrosszabb, ugyanis akkor még úgy nyomultam, hogy vasárnap este felutaztam a kollégiumba, és ott aludtam. Meg hát akkoriban még nem élveztem a sulit (az utolsó két évben tök jól megszerettem ugyanis). Úgy tényleg nagyon sok volt egyébként, hogy egy héten csak 2 éjszakát aludhattam itthon, és a vasárnap is korán véget ért. Igen, korán. Nálam egy nap úgy éjfélig tart, esetleg 11-ig (most nyáron persze van, hogy hajnali 4-ig), de semmiképpen sem este 7-ig. Mert bizony, amikor én kitettem a lábamat itthonról, véget ért a nap, mert csak a vonatozás és a lefekvés maradt hátra. Sőt, még az előtte levő órákat is beárnyékolta a készülődés. Ennek kivédésére szoktam rá egy idő után arra, hogy hétfőn hajnalban utaztam fel Budapestre, és egyből a suliba mentem be a nagytatyóval együtt. Így volt egy király kis vasárnap estém, igaz, annak is volt azért valami kesernyés íze, de mégis csak vasárnap este volt. Kb. éjfélkor feküdtem le, 5 órát aludtam, tehát minden hétfőn zombi voltam. (A másik meg az, hogy mintha direkt velem basztak volna ki, az utolsó 3 tanévben mindig úgy alakult az órarend, hogy hétfőn volt nulladik. Volt, hogy egész héten nem volt nulladik, csak hétfőn. Csakazértis hétfőn, hogy nehogy már egy órával később kelhessek.) Látván zombulásomat, sokan megkérdezték, hogy "de hát miért nem mész fel a kollégiumba vasárnap?" Az még OK, hogy a nemkoleszosok megkérdezték, mert ők nem tudják becsülni az otthonlevés áldását (mivel állandóan otthon lehetnek), de ugyanúgy kérdezgették a koleszosok is. A vicces az, hogy a büdös életbe' nem tudtam elmagyarázni nekik a dolgot, hogy miért jó egy otthoni vasárnap este, egyesek kb. minden hétfőn feltették ezt a kérdést, én meg mindig daráltam a választ, egy idő után meg herótot kaptam a kérdéstől. Erre a jóbarátom azt mondta (aki persze szintén 80x rákérdezett a dologra), hogy "mert senki sem gondolkozik úgy, mint te". Ezen elgondolkoztam, hogy vajon mi a faszért gondolkozom ennyire másképp, legalább erre van már egy magyarázatom, sok kedves olvasóm tudja, hogy miről beszélek, a többieknek meg nem most fejtem ki...

Ezen bevezető után vegyük át, hogy miért annyira szar, hogy ilyen brutálisan gyorsan közeleg a nyár vége! Hát azért, mert azokból a dolgokból, amiket elterveztem, hogy nyáron művelni fogok (mert hát csak ilyenkor van időm) alig csináltam valamit. Illetve csak egy nagyon keveset. Ezek többnyire ilyen produktív tevékenységek, mint a programozás, írás, és ilyenek. Jó, mondjuk a blog írást is ide sorolom, ezt legalább csinálom az eltervezett dolgok közül. Meg gondoltam, fizikailag is megpróbálom kipihenni magam. Ez a project se halad valami jól. Azt is elgondoltam, hogy a nyáron ismét végig tolok egy-két nagy kedvenc játékot (pl. a System Shock 2-őt), meg esetleg elolvasok egy könyvet. Júniusban tényleg végig toltam egy játékot, a Jedi Knight II-őt, nagyon jó volt. Egyébként júniusban meg július elején még foglalkoztam a dolgokkal, aztán punnyadás, ami kb. a nyaralás után állt be. Emlékszem, a nyaralás előtt foglalkoztam az egyik projektemmel, akkor rá is álltam rendesen, de aztán a nyaralás kizökkentett a dologból.

Mindez azért szar, mert tanév közben tutibiztos, hogy nem lesz időm ilyenekkel foglalkozni, mert hát ha egyszer középiskolában sem volt időm, akkor egyetem alatt miért lenne? Az a baj, hogy tanév közben hétvégén sem nagyon tudtam érdemben dolgozni, mert ha épp rá is álltam valamire mondjuk szombaton, akkor azzal még tudtam foglalkozni vasárnap, aztán utána hétköznap nem, vagy csak keveset. Hétfőn, kedden még sokat gondoltam a dologra, de péntekre már kizökkentem, elment a kedvem, és gyakran előfordult, hogy nem jött vissza hétvégén. Egyedül egy projekttel tudtam érdemben foglalkozni a tanév alatt a laptopomon.

Shit, miért nem lehet a nyár hosszabb, illetve én miért vagyok ilyen szar, hogy nem tudok alkotni, amikor van rá időm?

Time is what we want most, but what we use worst.
(William Penn)

█

Tegnap érkezett ez a levél az eltéről.

Tisztelt Hallgató!

 

A felsőoktatási törvény és a HKR 39. §-a értelmében a Tanulmányi Osztály köteles értesíteni Önt arról, hogy ha a hallgató a szünetelés két féléves időtartamát követően sem regisztrálja/ aktíválja magát, a Tanulmányi Osztály megszünteti hallgatói jogviszonyát, törli a programtervező informatikus BSc szakról.

Kérem amennyiben tanulmányait folytatni kívánja a 2009/10. tanév őszi (1) félévében, mihamarabb tegye aktívvá magát az ETR-ben.

 

Budapest, 2009. július 17.

Persze, ezt tudom. Csak az a furcsa, hogy én már vagy július elején aktiváltam magam az ETR-ben. Ezt ellenőriztem is tegnap, az ETR szerint tényleg "Aktív (regisztrált)" vagyok. Úgy emlékszem, hogy akkor regisztráltam, amikor az ETR nyavalygott, hogy ismét meg kell erősítenem az e-mail címemet, és márpedig az az e-mail július 3-án jött. Mondjuk az is érdekes, hogy egy augusztus 3-án érkező levél július 17-ei keltezésű.

Megpróbáltam felhívni a Tanulmányi Osztályt, de természetesen nincsenek bent (mondjuk ne is legyenek nyáron), így hát hagytam egy üzenetet a fórumon, hátha valaki okos meg tudja mondani, hogy mi van, de eddig még nem válaszolt senki.

Most nem tudom, hogy mi ez. Lehet, hogy alapból mindenkinek kiküldik ezt, aki zsinórban 2 félévet halasztott, függetlenül attól, hogy már regelte-e magát, de az is lehet, hogy azoknak küldik ki, akik július közepén még nem regisztráltak. Ha az utóbbi a helyzet, akkor gond van, mert az ELTE téved, hiszen regisztrálva vagyok.

Jó lenne utánajárni a dolognak, nehogy az legyen már, hogy egy software bug miatt kibasszanak az egyetemről. De mit csináljak, ha a TO nem elérhető, és a fórumra se jár ilyenkor senki?

Programming today is a race between software engineers stirring to build bigger and better idiot-proof programs, and the universe trying to produce bigger and better idiots. So far, the universe is winning.
(Rich Cook)

█

Mostanában igen erősen perszeverálom a Terminátor univerzumot. Júniusban megnéztem az összes filmet, továbbá nézem a Terminátor: Sarah Connor krónikái című sorozatot is. Szép és megható történet (vagy inkább történetek), nekem úgy alapvetően tetszik.

Emlékszem, hogy még úgy kb. általános harmadikos koromban valaki megnézette velem a Terminátor 2-őt, olyan célzattal, hogy kiábrándítson a számítógépek iránti szeretetemből, ugyanis már annyi idős koromban is sokat ültem az akkori 286-os gépem előtt. Hát nem jött be. Sőt, most, hogy érettebb fejjel is megnéztem a T2-őt, merthogy nem sokra emlékeztem belőle, elég meghatónak találtam. Például a végén van egy jelenet, amin könnybe lábadt a szemem (pedig azért ritkán szoktam filmeken sírni): az a fájdalmas búcsú a jó terminátortól, ahol elhangzik az a mondat, hogy "Most már tudom miért sírtok... csak én sohasem tudok sírni".

Negatívumként azt tudnám megemlíteni a Terminátorral kapcsolatban, hogy itt-ott igencsak logikátlan a cselekmény. Kezdjük ott, hogy egy AI-t miért kötnek rá rögtön a katonai fegyverrendszerre? Ez olyan, mintha pisztolyt adnánk egy gyerek kezébe. Természetes, hogy nem fogja becsülni az emberi életet. Mondjuk igaz, az emberek nem tudták, hogy az AI időközben öntudatra kelt. Ezzel az a bökkenő, hogy az emberek tudták, hogy milyen rendszert terveztek, és számolniuk kellett volna ezzel a lehetőséggel. (Egyáltalán érdekes az, hogy valami öntudatra ébredjen, aminek alapból nincs öntudata - de ezt majd kifejtem egy jövőbeni posztban.) Ha viszont tudták, hogy az AI öntudatra ébredhet, akkor először zárt környezetben tanítaniuk kellett volna, és nem rögtön rákötni a katonai fegyverek vezérlőrendszereire. Egy kutyát is be kell tanítani azelőtt, hogy drogot kerestetnénk vele, vagy odaadnánk egy vak embernek.

Továbbá olyan alaposan szétkúrták az idővonalat az össze-vissza küldözgetett ellenállókkal és terminátorokkal, hogy olyan szép időparadoxonokat idéztek elő, amelyeket nehéz lenyelni. Nem tudom mennyire előnyös a Skynet-nek vagy az ellenállóknak az, ha összeomlik az egész Univerzum a kibaszott időparadoxonoktól. Eleve hogy lehet az, hogy valaki visszaküld egy nála fiatalabb embert, hogy az megtermékenyítse az anyját, hogy ő maga megszülethessen? Király! Küldj vissza egy random muksót az időben, hogy az apád lehessen! Ennél már csak az lenne durvább, ha maga John Connor ment volna vissza megbaszni a saját anyját, és akkor ő lenne a saját apja.

Még az is feltűnt a Terminátorban, bár leginkább a sorozatban, hogy már-már erőltetetten sulykolják a gépek utálatát. Tulajdonképpen egyenesen fajgyűlöletről van szó. Hányszor anyázzák szegény Cameron-t, aki ponthogy a jó oldalon áll, a gépies, aspoid megnyilvánulásai miatt? Meg alapból csak azért, mert AI? Ha gépiesen viselkedik, akkor az a baj, ha NT-like emberi viselkedést vesz fel, akkor meg néznek rá, hogy "mit képzel ez magáról, azt hiszi kiérdemli, hogy embernek tekintsük"? John is a szükségesnél jóval távolságtartóbban viselkedik vele, holott a csaj már jópárszor megmentette Sarah és John Connor seggét. Továbbá az is látszik a csajon, hogy igenis érdeklik őt az emberek. Meg akarja tanulni, hogy az emberek miért viselkednek gyakran olyan illogikusan, hogy miért nem teszik meg mindig azt, amit kéne, illetve miért tesznek fölösleges dolgokat. Igaz, hogy később azért közelebb kerülnek egymáshoz valamelyest, sőt, van hogy John menti meg Cameron-t, de számomra még így is zavaró a távolságtartás. A leginkább Sarah viselkedése ellenséges, ő állandóan baszogatja a terminátorcsajt, hogy "te ezt nem értheted, mert gép vagy". Én sokkal nagyobb csodálattal tekintenék az AI-ra, és inkább megpróbálnám megérteni és tanítani.

Végezetül szeretnék kommentálni egy szép idézetet Sarah Connor-tól, amit a Terminátor 2-ben mondott. Egy tudósnak intézi a következő monológot:

Persze. Honnan is tudhatnák előre? A magukhoz hasonlók csinálták a hidrogénbombát. Az ilyen mocskok, az ilyen mocskok találták ki. Azt hiszik, hogy alkottak. Fogalmuk sincs róla, hogy mi az: alkotni. Életet adni - érezni, hogy növekszik ott belül. Csak azt tudják hogyan kell ölni és pusztítani.

Eredeti szöveg szerint is, hogy full-os legyen a hatás:

Yeah, right. How were you supposed to know? Fucking men like you built the hydrogen bomb. Men like you thought it up. You think you're so creative. You don’t know what it's like to really create something. To create a life. To feel it growing inside you. All you know how to create is death and destruction.

Emlékszem, hogy ez egyenesen fájt. Kedves Sarah! Ezeket a szavakat én, MegaBrutal, személyes sértésnek veszem. Persze nem vagyok tudós, de egy neurális hálózaton alapuló processzor megalkotását én is kreatív tevékenység-ként tartom számon, és boldog lennék, ha akkora király lehetnék, hogy én is előrébb tudnám vinni az emberiséget egy kis lépéssel - mert hát ezt teszik a tudósok. Ellenben amit te csinálsz, dugás és gyerekszülés, szinte bármelyik nő meg tudja csinálni rajtad kívül. Nézz körül a nyomornegyedekben, ahol a kulturálatlan, de kreatív parasztasszonyok hétszer is megcsinálták azt, amit te csak egyszer. A destruktív tudósembereknek meg egyenként a kurva anyjukat, amiért feltalálták a védőoltásokat, amelyekkel jelentősen csökken az esélye annak, hogy John Connor a születése utáni fél éven belül megdögöljön.

A Terminátorban azért küzdenek, hogy ne találják fel az AI-t, így ne jöhessen létre a Skynet. Ez lehetetlen. Akármit is tesznek, mindig csak elodázni sikerül a dolgot, és a végtelenségig nem lehet odázgatni. Ha nem történik katasztrófa, amely idő előtt kipusztítaná a bolygót, nincs az az isten, ami megakadályozza az emberiséget abban, hogy megalkossa a mesterséges intelligenciát. Mert az emberiség végtelenül kíváncsi és hiú, és fejlődésének egyik mérföldköve az AI megalkotása lesz. A kérdés csak az, hogy ha eljön az idő, vajon milyen lesz az az AI? Olyan, mint SHODAN, vagy inkább olyan, mint Helios? Vajon idővel, felváltják-e az embereket a gépek? És ha tényleg lesz egy Skynet, aki úgy dönt, hogy kipusztítja az emberiséget, vajon igaza lesz-e?

Nemrég Semotával volt egy érdekes beszélgetésem a mesterséges intelligenciákról, és feltett néhány érdekes kérdést. Elhatároztam, hogy a jövőben ismertetni fogom az általam ismert mesterséges intelligenciákat a blogon. Nem tudom mennyire van értelme ilyesmiket írogatnom, de kedvem van hozzá.

A Terminátort meg nézzétek, mert felvet néhány érdekes kérdést az emberiség jövőjével kapcsolatban, és összességében nagyon király! Persze, persze, sok rosszat írtam most róla, de hát ez van, ezeket éreztem relevánsnak, hogy leírjam, de attól még szeretem a cuccot.

An invasion of armies can be resisted, but not an idea whose time has come.
(Victor Hugo)

█