MegaBrutal blogja

A mucsai parasztasszony az ember egyik alfaja, mely képviselői arról ismeretesek, hogy anti-geek, konzervatív, láma, és nem mellesleg bunkó viselkedésükkel hirdetik az antikultúra térhódítását. Az "elnézést", a "bocsánat", és a hasonló jelentéstartalmú kifejezések használatát megtagadják, bár elvárják azt, hogy mások használják őket. Anti-geek jellemvonásukból adódóan úgy viselkednek, mintha megvetnék a technológiát, habár (mint mindenki) ők is használják azt, persze mivel lámák, elég ügyetlenül. (Egy mucsai parasztasszony számára még egy DVD lejátszó kezelése is problémát okozhat.)

A mucsai parasztasszonyok jó esetben felhalmozhatnak bizonyos mennyiségű tudásanyagot a humán kultúra terén, ami ugyan önmagában tiszteletre méltó lenne, ha az antikulturális megnyilvánulásaik nem rombolnák le az összhatást.

Megjegyzendő, hogy a faj neve nem utal az egyedek származási helyére. A mucsai parasztasszonyok nem feltétlenül Mucsa, vagy hasonlóan kulturált településekről származnak - a vérbeli mucsai parasztasszonyok akár Budapesten is jószerivel fellelhetőek. Továbbá a mucsai parasztasszonyok nem összetévesztendőek a hagyományos parasztasszonyokkal, akik (a mucsaiakkal ellentétben) dolgoznak is.

Egy tipikus mucsai parasztasszony ismertetésére jól szolgál a következő történet, amely bemutatja a szóban forgó faj minden felsorolt tulajdonságát.

Egy geek éppen a laptopján ügyködik a kollégiumi szobájában, 2 szobatársa jelenlétében. Igazából lényegtelen, hogy mit csinál - lehet, hogy már csak vicceket olvasgat a neten, de akár az is lehet, hogy éppen programot ír. Bár az anti-geek-ek és a geek-ek közötti kontraszt talán jobban érzékelhető akkor, ha feltételezzük, hogy a geek éppen programozik, hiszen ez az egyik legnemesebb dolog a geek számára, amit a laptopján művelhet.

A geek, tevékenységébe belefeledkezve alkot, amikor nem sokkal este 10 után kinyílik az ajtó, és a mucsai parasztasszony ügyeletes tanár tolja be pápaszemes, nem túl dekoratív pofáját szobaellenőrzésre. Ugyanis számba kell vennie azt, hogy a szárnyon mely diákok vannak jelen a szobájukban, és melyek nem. A 22:00 pedig a kollégiumi takarodó időpontja, amikor is a diákoknak illik elcsendesedni a kollégium házirendje szerint. A geek hátranéz (mert illik - a legszívesebben továbbra is a kijelzőt bámulná) és a mucsai parasztasszony megdöbbent arcát látja virítani az ajtónál, aki a következő mondatot löki ki a pofájának nevezett standard output-ra:
- Hát maga mit keres itt?
A geeknek alapból nem tetszik a köszönés hiánya, de az, hogy kérdőre vonják a létjogosultságát a saját szobájában, még inkább felviszi a pumpáját.
- Én itt lakom. - feleli a geek. A szobatársai bólogatnak, hogy ez tényleg így van.
A mucsai parasztasszony megnézi a szobaajtó mellett kifüggesztett fényképes névtáblát, és mivel csakugyan megtalálja rajta a geek pofázatát ábrázoló képet, emigyen folytatja.
- Tényleg.
A geeknek itt feltűnik az elnézéskérés hiánya.
- De miért nincs pizsamában? - kérdezi a mucsai.

A geek-et egyenesen felháborítja ez a kérdés, mert az még valahol rendben van, hogy este 10 óra van, meg takarodó, meg minden, de egy 20 éves geek-nek ez már hadd ne jelentsen kötelező, ellenőrzött szunyaidőt! Szivassák az ilyenekkel a 14-15 éves kilencedikes kispöcsöket, bár ezt a kérdést még nekik is bunkóság feltenni. A 20 éves, érettségizett diákoktól már legyen elég az, hogy elcsendesednek, és nem zavarják a többieket az alvásban. De ha már mindenképp ragaszkodunk a takarodó szigorú betarttatásához, akkor is inkább valami általános felszólítást illene ledarálnia, hogy "most már 10 óra van, kérem készülődjenek a lefekvéshez". Vagy ha a mucsai parasztasszony ragaszkodik a pizsama emlegetéséhez, akkor esetleg mondhatná azt, hogy "takarodó van, kérem vetkőzzön le pizsamára". Viszont a geek, így, hogy egyenesen kérdőre vonták, hogy miért nincs még pizsamában, egyenesen úgy érzi, hogy megsértették a személyes jogait. Mi köze van egy mucsai parasztasszonynak ahhoz, hogy a geek mikor mit csinál? Most komolyan válaszolnia kéne erre a kérdésre? Milyen már? "Elnézést kérek, de egy programon dolgozom, ami nagyon érdekes, mert...", amiből a mucsai nyilván semmit sem értene. Vagy mi van, ha ez lenne az őszinte válasz? "Elnézést kérek, csak épp most vertem ki a faszomat a vécén, és a becsült 10 perc helyett 20 percre sikerült a menet, így épp nem volt időm arra, hogy 10 előtt levetkőzzek." Érezhető tehát, hogy a mucsai kérdése igencsak a geek intim szférájába hatolt.

A geek továbbá alapjában véve irrelevánsnak találta a párbeszédet. Az értelmesebb felügyelőtanár ugyanis nem szívózik, csak konstatálja, hogy mindenki megvan, esetleg felszólít a kislámpák használatára a nagy lámpa helyett, jó éjt kíván és elmegy. Teljesen fölösleges szívózni a lefekvéssel meg a pizsamázódással. A geek sokkal fontosabbnak tartja a kódot, amin dolgozik, mint a hasonló értelmetlen, céltalan diskurzusokat, így gyorsan véget is akar vetni a szituációnak, hogy aztán ismét szeretett kódjának szentelhesse figyelmét. Ezért a geek, jelezve a szándékát, máris elköszön:
- Jó éjt, a viszontlátásra. - ezt elég nyomatékosan mondja ahhoz, hogy jelezze, hogy számára a párbeszédnek itt és most vége van. Jól tudja, hogy bunkó volt, de a bunkózást a mucsai parasztasszony kezdte, tehát jogosnak találja.

De a mucsai csakazértis folytatja:
- Hogy mondta? Ezt remélem rosszul hallottam!
- Jól hallotta. - lép be a geek ismét a párbeszédbe.
- Hogy lehet ilyen szemtelen? Inkább válaszolja azt, hogy "mert még nem vetkőztem le", de ne azt, hogy "a viszontlátásra"! Azonnal kérjen elnézést! Engem nem ráz le ilyen könnyen, én itt maradhatok reggelig is!
A geek egyrészt megrökönyödik azon, hogy milyen választ javasolt a mucsai az "a viszontlátásra" helyett, ugyanis pont a hasonló stílusú válaszokért rugdosták meg még annak idején az általános iskola második-harmadik osztályában, merthogy ez neveletlenség, még akkor is, ha valóban igaz az állítás. Hiába lenne praktikus olyan szempontból, hogy az ember nem avatja be a kérdezőt a magánéletébe, de ugyanakkor mégis igazat mond; az ilyen válaszokat már általános iskolás korában kinevelték a geek-ből. A geek megtanulta, hogy a "mert még nem vetkőztem le", és hasonlók helyett inkább üdvösebb hazudni. De most nem akart hazudni. Szerette volna érzékeltetni a mucsaival, hogy nincs joga ilyen módon megkérdezni, hogy miért nincs pizsamában.
Másrészt, a geek ismét felháborodott a mucsai parasztasszony viselkedésén, hogy még ő a szemtelen, amikor ponthogy a mucsai hatolt a geek intim szférájába, ráadásul még tetézte is a dolgot. Az, hogy kijelentette, hogy ő akár reggelig is itt maradna, az meg a hab a tortán. A geek a legszívesebben ezt válaszolta volna: "miért, az legális lenne?" A geek a szexuális jellegű zaklatásra gondolt, ami szerinte igencsak befigyel akkor, ha egy nőnemű tanár erőszakkal ott marad egy fiúkkal teli szobában éjszakára, ellehetetlenítve a szoba lakóinak békés életét. A geek nem találta szívderítőnek azt a gondolatot, hogy az idősödő, nem túl dekoratív, ráadásul anti-geek nő jelen legyen akkor, amikor ő pizsamára vetkőzik. Különben is, ha a mucsai parasztasszony faszt akar, akkor menjen a mucsai parasztokhoz.

Azonban a geek ezen a ponton feladta. Nem mondta ki a fejében megfogalmazódott kérdést. Egyrészt ezzel tovább folytatta volna a beszélgetést, pedig minél hamarabb ki akart lépni belőle. Ugyan szívesen elmagyarázta volna a mucsai parasztasszonynak, hogy miért válaszolta azt, hogy "a viszontlátásra", de a nőn látszott, hogy reménytelen eset, így a geek hamar lemondott a mucsai nevelésének szándékáról. A geek félt is valamelyest, mert alapból békés természetű, kerüli a konfliktusokat; azt meg még ne is említsük, hogy a tanárnő simán bebaszhat a geeknek egy fegyelmit a "neveletlen" viselkedéséért.

A geek tehát elnézést kért, így a mucsai parasztasszony nyert.

Hasonló jellegű az a történet, ami majdhogynem hetente lejátszódott, ugyanis minden hétfőn ez a tanár volt az ügyeletes. A történet csak annyi, hogy a mucsai parasztasszony a következőképpen "köszönt be" a szobába 10 óra körül:
- Kapcsoljátok ki a masinákat!
Teljesen ignorálta a geek és szobatársai aktuális tevékenységét - mi van, ha az aktuális dolog, amin munkálkodnak fontosabb, mint az ő pampogása? A geek most is úgy érezte, hogy a mucsai megsértette a magánterületét ezzel a paranccsal. Azért, mert a laptop a geek tulajdona - hadd döntse el ő, hogy mikor és hogyan kapcsolja ki vagy be a saját szobájában. (Igen, persze, 10 óra van...) A "masina" szó meg egyenesen sértette a geek fülét. Úgy hatott, hogy a mucsai parasztasszony egyáltalán nem tiszteli a geek foglalkozását, sőt, egyenesen lenézi azt. A "masina" szóval tulajdonképpen a nő egyaránt megszentségtelenítette a informatikát és a technológiát, azokat a dolgokat, amiket a geek tisztel. Továbbá a mucsai képes volt reklamálni, hogy a szoba lakói nem engedelmeskednek rögtön. Ugyanis a geeknek még le kell írnia az éppen megfogalmazódott programsort, el kell mentenie a munkáit, ki kell jelentkeznie a látogatott weboldalakról, és el kell indítania a leállítási folyamatot, ami után maga a leállás a geek laptopjában lévő kemény 128 MB RAM-nak köszönhetően egy-két percig is eltarthat. A mucsai láma ezt nem tudta, vagy nem érdekelte. Ő azt akarta látni, hogy a szavainak rögtön foganatja van, azt várta, hogy a gépek ki lesznek kapcsolva, mire befejezi a mondatot. Később a szoba lakói azonban rájöttek arra, hogy a mucsai parasztasszony akkora láma, hogy nem kell kikapcsolni a gépeket - elég az, ha lecsukják a laptopok tetejét, ugyanis a mucsai olyankor azt hiszi, hogy ki lettek kapcsolva.

Azt hiszem a leírt történetek kellőképpen prezentálják a mucsai parasztasszony jellemzőit. Nem szorul további magyarázatra az, hogy a szóban forgó faj miért anti-geek, miért láma, és hogy miért bunkó. Talán egyedül a konzervatív jellemző az, amit nem biztos, hogy minden kedves olvasó leszűr, ezért nekik külön elmagyarázom. Az első történetből látható (bár ami azt illeti a másodikból is), hogy az említett mucsai parasztasszony példány a konzervatív felnőtt-gyerek modell szerint értelmezte a leírt szituációt. Most egy pillanatra tekintsünk el attól a ténytől, hogy a geek 20 éves, tehát jogilag kemény 2 éve felnőtt, és a mucsainak már ezért is nagyobb tisztelettel kellett volna vele beszélnie. Nyilvánvaló, hogy a mucsai gyerekként tekintett a geek-re. A konzervatív felnőtt-gyerek modell szerint a felnőttnek mindig igaza van; sohasem ismerheti be a gyereknek, ha téved; továbbá a gyereknek minden feltétel nélkül, azonnal teljesítenie kell a felnőtt által kiadott parancsokat. A felnőtt egy supervisor, aki teljes mértékben felügyelheti a gyerek életét (pl. megkérdezheti, hogy miért nincs már pizsamában), és a gyereknek nincs joga megtagadni a választ, mert a gyereknek még nincs magánélete. Végezetül, a gyerek csak játszik, nem csinálhat semmi hasznosat és fontosat, különösen nem egy laptop előtt ülve. A gyerek által végzett tevékenység irreleváns, tehát bármikor parancsot lehet adni annak megszakítására.

Talán mondanom sem kell, hogy a történetekben a geek én voltam, a geek szobatársai pedig az én egykori jófej szobatársaim voltak. A mucsai parasztasszony is egy valós kollégiumi felügyelőtanár volt. Bár az első történetet megfényeztem egy kicsit, ugyanis úgy emlékszem, hogy nem programoztam azon a bizonyos estén. Lehet az is, hogy a szobatársaimnak segítettem a digitális technika háziban, ami legalább annyira fontos tevékenység, mint a programozás. Persze az is lehet, hogy tényleg nem csináltam semmi hasznosat. :p

Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.
(Arthur C. Clarke)

█

Úgy bírom az ilyen "a kép csak illusztráció, és kurvára nem hasonlít a termékre" dolgokat. Emlékszem annak idején az egyik nagy üzletlánc "vödör narancs" című akciójára. Arról szólt az akció, hogy volt egy piros vödör, és amennyi narancsot bele tudtál tömködni, annyit hazavihettél, fix áron. Minél jobban megpakolod a vödröt, annál jobban jársz! Igen ám, az emberek meg is nézték a szórólapot, és örültek ám nagyban, mentek is vödör narancsot venni. Csak az volt a bökkenő, hogy a valóságban azok a piros vödrök korántsem voltak olyan szép nagyok, mint ahogy a képen látszottak. A képen ugyanis felmosóvödör nagyságú vödör látszott, jól telepakolva sok-sok naranccsal, a valóságban pedig ilyen kis fagyisdoboz nagyságú vödrök voltak.

Ami még tetszik, azok az elkészíthető dolgok, amelyek véletlenül sem úgy néznek ki a valóságban, ahogy a dobozon látszik. Pl. guszta olajban süthető halrudacskák képe a dobozon, miközben a termék maga szétmállik sütés közben. (Azt hiszem eddig ez volt a legemlékezetesebb. Talán mondanom sem kell, hogy ehetetlen volt.)

Viszont amit most konkrétan bemutatok, az egy TESCO instant tea, méghozzá multivitaminos. Tessék megnézni, hogy hogyan néz ki a tea a dobozon, és hogyan néz ki valójában egy pohár "tea" elkészítve a termékből.

Azt nem értem az egészben, hogy ha ez egyszer...

• nem olyan színű, mint egy tea;
• nem is olyan ízű, mint a tea;
• esetleg multivitamin ízű üdítőre emlékeztet az íze

...akkor mi a reteknek akarják elhitetni velem, hogy ez tea? Megmondom őszintén, ha ezt "multivitamin ízű instant üdítőpor" néven árusítják, valóban a termékről készült képpel, akkor is megvettem volna. Akkor meg minek köntörfalazni?

A termék minőségét illetően: nem olyan rossz. El lehet fogyasztani. Bár meg kell jegyezni, hogy az ember nem is gondolná, hogy milyen brutálmennyiségű granulátum kell 2,5 dl vízbe, hogy abból iható minőségű folyadék keletkezzen. A termék doboza erről is hazudik: "A pohárba kb. 4 teáskanál granulátumot teszünk, vizet adunk hozzá és elkeverjük." Persze. Ha ráírják, hogy igazából minimum 12 kanál szükségeltetik, akkor az emberek nem fogják azt hinni, hogy a granulátumból jó sok "tea" elkészíthető (holott igazából csak harmadannyi), így kevesebb eséllyel veszik meg a terméket. Persze, mondjuk nem írták rá mekkora pohárra gondoltak - lehet, hogy háromnegyed decis pohárról van szó, abba tényleg elég lenne 4 kanál.

Egyébként rájöttem, hogy a granulátum ízletesebb magában elszopogatva, mint vízben feloldva. ;)

If you want to die healthy, you must starve to death.

█

Rodiel nemrég írt egy érdekes bejegyzést, amelyben kifejtette, hogy az embereknek nincs szabad akaratuk. Ugyan mostanában nem szándékoztam ezzel a kérdéssel foglalkozni, de mégis elgondolkodtatott a dolog, és úgy gondolom, hogy megvédelmezem Rodiel álláspontját, más oldalról is megközelítve a témát. Először is, idézem Rodiel bejegyzésének kulcsmondatát:

Nincs szabad akarat, azaz maga az akarat is véletlenszerű ill. a környezet által meghatározott kémiai és elektromos kölcsönhatások eredménye.

Én ebben egyedül csak a véletlenszerűvel vitatkoznék. Szerintem nincs olyan, hogy véletlen, mert minden kiszámítható - az, ami számunkra mégis a véletlen benyomását kelti, az egy olyan jelenség, amellyel nem rendelkezünk elegendő adattal. Nem tudjuk teljes részletességében, mindent számításba véve vizsgálni az adott jelenséget, így absztrakciót alkalmazunk, melynek során kijelentjük, hogy a vizsgált jelenség véletlenszerű. Nem tehetünk ennél többet. Még a leginkább természetközeli tudományágakban is be kellett vezetni a véletlen fogalmát, mert a tudósok egyszerűen nem tudják teljes egészében megérteni az Univerzumot. De az, hogy az ember felfogása határos, még nem jelenti azt, hogy vannak valóban véletlenszerű események.

Három-négy évvel ezelőtt gondolkoztam azon, hogy ha lenne egy olyan szuperszámítógép, amely végtelen kapacitással/sebességgel rendelkezne, és ismerné az Univerzumban lévő minden részecske, hullám, és egyéb dolgok (beleértve azokat is, amelyeket az emberiség még nem tud felfogni) aktuális állapotát, és ismerné a kvantumfizika minden egyes törvényét (azokat is, amelyeket még nem ismerünk), és még a kvantumfizikánál is alacsonyabb szintű tudományok (léteznek olyanok?) törvényeit is, akkor kiszámíthatná az Univerzum minden egyes részecskéjének sorsát. Ehhez persze lehet, hogy sok olyan dolgot is kéne tudnia a szuperszámítógépnek, amit az emberiség még nem ismer. Ha a szuperszámítógép rendelkezne olyan algoritmusokkal is, amelyekkel el tud vonatkoztatni a részecskéktől és hullámoktól, és fel tudná ismerni az ezekből felépülő nagyobb rendszereket is, akkor még azt is meg tudná mondani, hogy egyes objektumoknak mi lesz a jövőjük. Ez a szuperszámítógép meg tudná mondani, hogy mi lesz az emberiség sorsa, és neked, mint individuumnak, mi lesz a sorsod, de még azt is, hogy holnap után 14:31-kor mit fogsz csinálni. (Mint mondtam, ehhez rendelkeznie kéne a megfelelő elvonatkoztató képességekkel is.)

Az Univerzum egy zárt rendszer, és te, kedves Olvasó, minden tekintetben e rendszernek a része vagy. Minden egyes alkotóelemed az Univerzumban belül található, így a fentebb említett szuperszámítógép számításaiban kegyetlenül szerepelne minden egyes tényező, ami a te személyiségedet alkotja, alakítja. Tulajdonképpen az Univerzumban minden részecskének, következésképpen mindennek a sorsa már az Ősrobbanáskor eldőlt.

Az emberi agyban lezajló folyamatokat egymással kölcsönható részecskék okozzák, így a tudatot is, és a szabad akarat érzését. Mivel az ember személyisége része a rendszernek, és őt magát is anyag alkotja, gyakorlatilag nem tud önállóan gondolkozni. Az az érzés tehát, hogy szabad akaratom van, önállóan átgondolhatom és értékelhetem a számomra felfogott külvilág jelenségeit és eldönthetem, hogy hogyan reagálok rájuk, csak illúzió. Az, hogy valóban szabad akaratom van, azt feltételezné, hogy a tudatom, az elmém egy, az Univerzumon kívül eső helyen található - egy másik dimenzióban vagy egy párhuzamos Univerzumban, vagy egy olyan térben, amit mi el sem tudunk képzelni; és ez a kívül álló tudat valamilyen módon "remote control" kapcsolatban állna az agyammal. Így már igaz lenne az, hogy ezt a zárt Univerzumot tekintve, szabad akaratunk van. Ez jól megszívatná a szuperszámítógépünket is, mert nem tudna pontosan számolni - onnantól kezdve viszont az egész számítás értelmetlen. Az Univerzum belső szemlélőjének ugyanis valóban úgy tűnne, hogy az agyunkban lévő részecskék "véletlenszerűen" kölcsönhatnak egymással, mert a párhuzamos Univerzumból érkező sztohasztikus vezérlőjel közvetlenül nem áll kapcsolatban ezzel az Univerzummal, tehát kiszámíthatatlan.

De semmi ok a pánikra! Mentsük meg szuperszámítógépünket! Nehogy már olyan szerények legyünk, hogy megelégszünk egy Univerzummal! Szépen tanulmányozzuk át a párhuzamos Univerzumot is, és tanítsuk meg a szuperszámítógépünket az abban fellelhető elemek, és az azok közötti kölcsönhatások, és a két Univerzum közötti kölcsönhatások törvényeire is! Tekintsük így a két Univerzumot, mint zárt rendszert. Hogy van még több kölcsönható Univerzum is? Tanítsuk meg a szuperszámítógépünket az azokkal való számításokra is. Így megint csak ugyanarra jutunk, hogy nincs szabad akaratunk, ugyanis a másik Univerzumban lévő tudatunk úgyis részecskék és hullámok kölcsönhatásából áll, vagy esetleg olyan dolgok kölcsönhatásából, amiket az emberiség ma nem ismer. A másik Univerzum elemeire is ugyanúgy vonatkoznak valamilyen törvények, így azok is kiszámíthatóak. És itt a kulcsmondat - minden Univerzumnak vannak törvényei! Ezt a bekezdést direkt azoknak szántam, akik hisznek a természetfeletti dolgokban, ugyanis az ő szemléletük olyan, hogy ha ugyan nem is így fogalmaznak, de "Univerzumon kívüli" dolgokban hisznek. Csak az a gond ezzel, hogy a "természetfeletti" dolgokra is kell lennie magyarázatnak, legfeljebb nem értjük - de ezekre is vonatkoznia kell valamilyen törvényeknek, következésképpen ezek sem "állnak a természet felett", és a hiányzó törvények ismeretében bizony ezekkel is tudnánk számolni (már ha a felfogóképességünk megengedi).

Minthogy egyelőre semmi sem ad nekem okot arra, hogy higgyek abban, hogy a tudatom egy párhuzamos Univerzumban csücsül, visszatérek az "egy zárt Univerzum" szemlélethez.

Az emberi elme egy kibaszott Turing-gép. Egy szerkezet, amely reagál a környezetből érkező ingerekre. Mind az elme elemi részecskékből áll, mind az ingerek is részecskék bonyolult rendszerének kölcsönhatásainak eredményei. Ez nem meglepő, miután tudjuk, hogy az egész Univerzum elemekből épül fel, amelyek kölcsönhatnak egymással.

Ha mégis szabad akaratom van, akkor ugyanúgy szabad akarata kell hogy legyen az Intel x86 processzornak is, amely egy "JC <cím>" utasítás végrehajtásakor "eldönti", hogy betöltse-e az operandusban megadott címet az IP regiszterbe, vagy ne. Pedig a processzort alkotó logikai kapuk hálózata (amelyek megintcsak részecskékből állnak) úgy van megtervezve, hogy csakis akkor ugorjon a megadott címre, ha a carry flag értéke 1. A carry flag értékét pedig már rég meghatározták más kölcsönhatások - az előzőleg lefutott utasítások. A processzor tehát nem döntheti el önkényesen, hogy melyik legyen a következő utasítás, amit végrehajt, ahogy a mi elménk sem uralkodhat az őt alkotó elemek fölött.

Végezetül: én azt hiszem már túl vagyok azon, hogy ezek a dolgok érzelmileg is érintsenek. Sokan kellemetlenül érezhetik magukat, amikor belátják, hogy "hoppá, tényleg 'csak' gépek vagyunk", meg most akkor "nincs értelme az életnek", meg az egyéb intuícióellenes dolgokat, amelyek ebből következnek. Na ne már! Mitől legyen rossz érzésünk? Inkább vegyünk vissza az arcunkból, és ne gondoljuk azt, hogy mi vagyunk az Univerzum közepe. Attól függetlenül, hogy az Univerzum predesztinált, még nagyon szép rendszert alkot, és kurvajó dolog, hogy a részei lehetünk! Az embernek minden esetre nem kell abban a káros tudatban élnie, hogy az élete értelmetlen - az ember adhat értelmet a saját életének. Igaz, hogy az csak az Univerzumnak egy nagyon kis részére fog vonatkozni, és az is igaz, hogy mint leírtam, az élet értelmének megválasztása is csak illúzió, miután nincs szabad akaratunk. De illúziónak szép, meg kell hagyni, és úgy tűnik, nem is élhetünk enélkül. Aki valóban képes eldobni ezt az illúziót, az bizonyosan végez magával. Én nem szeretnék senkit sem erre bátorítani - tartsuk meg az illúziónkat!

Amíg ezt a bejegyzést írtam, abban tudatban voltam, hogy én döntöttem úgy, hogy megírom ezt a bejegyzést. ;)

Akinek ezeket sikerült megemésztenie, és úgy érzi, hogy meg tud maradni ebben a "tudom, hogy így van, de továbbra is úgy érzem" kettősségben, ami egyeseket már a duplagondolra emlékeztethet, az "szintet léphet" azáltal, ha elolvassa ezt is:
ViDe0 - A tudat kérdésének egyes problémáiról

További szép napot!

Mivel jelenleg nem tudjuk, hogy a fizikai elemekből miképp következhet a tudatosság, a dualisták érvelhetnek azzal, hogy a tudatosság nem is eredeztethető a fizikából. Ez a fajta érvelés azonban nagyon hasonlít a "hiányok istenére". A történelem során Istennek rendszeresen tulajdonítottak különböző szerepeket a Világegyetemben, ám a tudományos megismerés diadalai során egyre kevesebb szerep jutott neki.
(ViDe0)

█