A mucsai parasztasszony az ember egyik alfaja, mely képviselői arról ismeretesek, hogy anti-geek, konzervatív, láma, és nem mellesleg bunkó viselkedésükkel hirdetik az antikultúra térhódítását. Az "elnézést", a "bocsánat", és a hasonló jelentéstartalmú kifejezések használatát megtagadják, bár elvárják azt, hogy mások használják őket. Anti-geek jellemvonásukból adódóan úgy viselkednek, mintha megvetnék a technológiát, habár (mint mindenki) ők is használják azt, persze mivel lámák, elég ügyetlenül. (Egy mucsai parasztasszony számára még egy DVD lejátszó kezelése is problémát okozhat.)
A mucsai parasztasszonyok jó esetben felhalmozhatnak bizonyos mennyiségű tudásanyagot a humán kultúra terén, ami ugyan önmagában tiszteletre méltó lenne, ha az antikulturális megnyilvánulásaik nem rombolnák le az összhatást.
Megjegyzendő, hogy a faj neve nem utal az egyedek származási helyére. A mucsai parasztasszonyok nem feltétlenül Mucsa, vagy hasonlóan kulturált településekről származnak - a vérbeli mucsai parasztasszonyok akár Budapesten is jószerivel fellelhetőek. Továbbá a mucsai parasztasszonyok nem összetévesztendőek a hagyományos parasztasszonyokkal, akik (a mucsaiakkal ellentétben) dolgoznak is.
Egy tipikus mucsai parasztasszony ismertetésére jól szolgál a következő történet, amely bemutatja a szóban forgó faj minden felsorolt tulajdonságát.
Egy geek éppen a laptopján ügyködik a kollégiumi szobájában, 2 szobatársa jelenlétében. Igazából lényegtelen, hogy mit csinál - lehet, hogy már csak vicceket olvasgat a neten, de akár az is lehet, hogy éppen programot ír. Bár az anti-geek-ek és a geek-ek közötti kontraszt talán jobban érzékelhető akkor, ha feltételezzük, hogy a geek éppen programozik, hiszen ez az egyik legnemesebb dolog a geek számára, amit a laptopján művelhet.
A geek, tevékenységébe belefeledkezve alkot, amikor nem sokkal este 10 után kinyílik az ajtó, és a mucsai parasztasszony ügyeletes tanár tolja be pápaszemes, nem túl dekoratív pofáját szobaellenőrzésre. Ugyanis számba kell vennie azt, hogy a szárnyon mely diákok vannak jelen a szobájukban, és melyek nem. A 22:00 pedig a kollégiumi takarodó időpontja, amikor is a diákoknak illik elcsendesedni a kollégium házirendje szerint. A geek hátranéz (mert illik - a legszívesebben továbbra is a kijelzőt bámulná) és a mucsai parasztasszony megdöbbent arcát látja virítani az ajtónál, aki a következő mondatot löki ki a pofájának nevezett standard output-ra:
- Hát maga mit keres itt?
A geeknek alapból nem tetszik a köszönés hiánya, de az, hogy kérdőre vonják a létjogosultságát a saját szobájában, még inkább felviszi a pumpáját.
- Én itt lakom. - feleli a geek. A szobatársai bólogatnak, hogy ez tényleg így van.
A mucsai parasztasszony megnézi a szobaajtó mellett kifüggesztett fényképes névtáblát, és mivel csakugyan megtalálja rajta a geek pofázatát ábrázoló képet, emigyen folytatja.
- Tényleg.
A geeknek itt feltűnik az elnézéskérés hiánya.
- De miért nincs pizsamában? - kérdezi a mucsai.
A geek-et egyenesen felháborítja ez a kérdés, mert az még valahol rendben van, hogy este 10 óra van, meg takarodó, meg minden, de egy 20 éves geek-nek ez már hadd ne jelentsen kötelező, ellenőrzött szunyaidőt! Szivassák az ilyenekkel a 14-15 éves kilencedikes kispöcsöket, bár ezt a kérdést még nekik is bunkóság feltenni. A 20 éves, érettségizett diákoktól már legyen elég az, hogy elcsendesednek, és nem zavarják a többieket az alvásban. De ha már mindenképp ragaszkodunk a takarodó szigorú betarttatásához, akkor is inkább valami általános felszólítást illene ledarálnia, hogy "most már 10 óra van, kérem készülődjenek a lefekvéshez". Vagy ha a mucsai parasztasszony ragaszkodik a pizsama emlegetéséhez, akkor esetleg mondhatná azt, hogy "takarodó van, kérem vetkőzzön le pizsamára". Viszont a geek, így, hogy egyenesen kérdőre vonták, hogy miért nincs még pizsamában, egyenesen úgy érzi, hogy megsértették a személyes jogait. Mi köze van egy mucsai parasztasszonynak ahhoz, hogy a geek mikor mit csinál? Most komolyan válaszolnia kéne erre a kérdésre? Milyen már? "Elnézést kérek, de egy programon dolgozom, ami nagyon érdekes, mert...", amiből a mucsai nyilván semmit sem értene. Vagy mi van, ha ez lenne az őszinte válasz? "Elnézést kérek, csak épp most vertem ki a faszomat a vécén, és a becsült 10 perc helyett 20 percre sikerült a menet, így épp nem volt időm arra, hogy 10 előtt levetkőzzek." Érezhető tehát, hogy a mucsai kérdése igencsak a geek intim szférájába hatolt.
A geek továbbá alapjában véve irrelevánsnak találta a párbeszédet. Az értelmesebb felügyelőtanár ugyanis nem szívózik, csak konstatálja, hogy mindenki megvan, esetleg felszólít a kislámpák használatára a nagy lámpa helyett, jó éjt kíván és elmegy. Teljesen fölösleges szívózni a lefekvéssel meg a pizsamázódással. A geek sokkal fontosabbnak tartja a kódot, amin dolgozik, mint a hasonló értelmetlen, céltalan diskurzusokat, így gyorsan véget is akar vetni a szituációnak, hogy aztán ismét szeretett kódjának szentelhesse figyelmét. Ezért a geek, jelezve a szándékát, máris elköszön:
- Jó éjt, a viszontlátásra. - ezt elég nyomatékosan mondja ahhoz, hogy jelezze, hogy számára a párbeszédnek itt és most vége van. Jól tudja, hogy bunkó volt, de a bunkózást a mucsai parasztasszony kezdte, tehát jogosnak találja.
De a mucsai csakazértis folytatja:
- Hogy mondta? Ezt remélem rosszul hallottam!
- Jól hallotta. - lép be a geek ismét a párbeszédbe.
- Hogy lehet ilyen szemtelen? Inkább válaszolja azt, hogy "mert még nem vetkőztem le", de ne azt, hogy "a viszontlátásra"! Azonnal kérjen elnézést! Engem nem ráz le ilyen könnyen, én itt maradhatok reggelig is!
A geek egyrészt megrökönyödik azon, hogy milyen választ javasolt a mucsai az "a viszontlátásra" helyett, ugyanis pont a hasonló stílusú válaszokért rugdosták meg még annak idején az általános iskola második-harmadik osztályában, merthogy ez neveletlenség, még akkor is, ha valóban igaz az állítás. Hiába lenne praktikus olyan szempontból, hogy az ember nem avatja be a kérdezőt a magánéletébe, de ugyanakkor mégis igazat mond; az ilyen válaszokat már általános iskolás korában kinevelték a geek-ből. A geek megtanulta, hogy a "mert még nem vetkőztem le", és hasonlók helyett inkább üdvösebb hazudni. De most nem akart hazudni. Szerette volna érzékeltetni a mucsaival, hogy nincs joga ilyen módon megkérdezni, hogy miért nincs pizsamában.
Másrészt, a geek ismét felháborodott a mucsai parasztasszony viselkedésén, hogy még ő a szemtelen, amikor ponthogy a mucsai hatolt a geek intim szférájába, ráadásul még tetézte is a dolgot. Az, hogy kijelentette, hogy ő akár reggelig is itt maradna, az meg a hab a tortán. A geek a legszívesebben ezt válaszolta volna: "miért, az legális lenne?" A geek a szexuális jellegű zaklatásra gondolt, ami szerinte igencsak befigyel akkor, ha egy nőnemű tanár erőszakkal ott marad egy fiúkkal teli szobában éjszakára, ellehetetlenítve a szoba lakóinak békés életét. A geek nem találta szívderítőnek azt a gondolatot, hogy az idősödő, nem túl dekoratív, ráadásul anti-geek nő jelen legyen akkor, amikor ő pizsamára vetkőzik. Különben is, ha a mucsai parasztasszony faszt akar, akkor menjen a mucsai parasztokhoz.
Azonban a geek ezen a ponton feladta. Nem mondta ki a fejében megfogalmazódott kérdést. Egyrészt ezzel tovább folytatta volna a beszélgetést, pedig minél hamarabb ki akart lépni belőle. Ugyan szívesen elmagyarázta volna a mucsai parasztasszonynak, hogy miért válaszolta azt, hogy "a viszontlátásra", de a nőn látszott, hogy reménytelen eset, így a geek hamar lemondott a mucsai nevelésének szándékáról. A geek félt is valamelyest, mert alapból békés természetű, kerüli a konfliktusokat; azt meg még ne is említsük, hogy a tanárnő simán bebaszhat a geeknek egy fegyelmit a "neveletlen" viselkedéséért.
A geek tehát elnézést kért, így a mucsai parasztasszony nyert.
Hasonló jellegű az a történet, ami majdhogynem hetente lejátszódott, ugyanis minden hétfőn ez a tanár volt az ügyeletes. A történet csak annyi, hogy a mucsai parasztasszony a következőképpen "köszönt be" a szobába 10 óra körül:
- Kapcsoljátok ki a masinákat!
Teljesen ignorálta a geek és szobatársai aktuális tevékenységét - mi van, ha az aktuális dolog, amin munkálkodnak fontosabb, mint az ő pampogása? A geek most is úgy érezte, hogy a mucsai megsértette a magánterületét ezzel a paranccsal. Azért, mert a laptop a geek tulajdona - hadd döntse el ő, hogy mikor és hogyan kapcsolja ki vagy be a saját szobájában. (Igen, persze, 10 óra van...) A "masina" szó meg egyenesen sértette a geek fülét. Úgy hatott, hogy a mucsai parasztasszony egyáltalán nem tiszteli a geek foglalkozását, sőt, egyenesen lenézi azt. A "masina" szóval tulajdonképpen a nő egyaránt megszentségtelenítette a informatikát és a technológiát, azokat a dolgokat, amiket a geek tisztel. Továbbá a mucsai képes volt reklamálni, hogy a szoba lakói nem engedelmeskednek rögtön. Ugyanis a geeknek még le kell írnia az éppen megfogalmazódott programsort, el kell mentenie a munkáit, ki kell jelentkeznie a látogatott weboldalakról, és el kell indítania a leállítási folyamatot, ami után maga a leállás a geek laptopjában lévő kemény 128 MB RAM-nak köszönhetően egy-két percig is eltarthat. A mucsai láma ezt nem tudta, vagy nem érdekelte. Ő azt akarta látni, hogy a szavainak rögtön foganatja van, azt várta, hogy a gépek ki lesznek kapcsolva, mire befejezi a mondatot. Később a szoba lakói azonban rájöttek arra, hogy a mucsai parasztasszony akkora láma, hogy nem kell kikapcsolni a gépeket - elég az, ha lecsukják a laptopok tetejét, ugyanis a mucsai olyankor azt hiszi, hogy ki lettek kapcsolva.
Azt hiszem a leírt történetek kellőképpen prezentálják a mucsai parasztasszony jellemzőit. Nem szorul további magyarázatra az, hogy a szóban forgó faj miért anti-geek, miért láma, és hogy miért bunkó. Talán egyedül a konzervatív jellemző az, amit nem biztos, hogy minden kedves olvasó leszűr, ezért nekik külön elmagyarázom. Az első történetből látható (bár ami azt illeti a másodikból is), hogy az említett mucsai parasztasszony példány a konzervatív felnőtt-gyerek modell szerint értelmezte a leírt szituációt. Most egy pillanatra tekintsünk el attól a ténytől, hogy a geek 20 éves, tehát jogilag kemény 2 éve felnőtt, és a mucsainak már ezért is nagyobb tisztelettel kellett volna vele beszélnie. Nyilvánvaló, hogy a mucsai gyerekként tekintett a geek-re. A konzervatív felnőtt-gyerek modell szerint a felnőttnek mindig igaza van; sohasem ismerheti be a gyereknek, ha téved; továbbá a gyereknek minden feltétel nélkül, azonnal teljesítenie kell a felnőtt által kiadott parancsokat. A felnőtt egy supervisor, aki teljes mértékben felügyelheti a gyerek életét (pl. megkérdezheti, hogy miért nincs már pizsamában), és a gyereknek nincs joga megtagadni a választ, mert a gyereknek még nincs magánélete. Végezetül, a gyerek csak játszik, nem csinálhat semmi hasznosat és fontosat, különösen nem egy laptop előtt ülve. A gyerek által végzett tevékenység irreleváns, tehát bármikor parancsot lehet adni annak megszakítására.
Talán mondanom sem kell, hogy a történetekben a geek én voltam, a geek szobatársai pedig az én egykori jófej szobatársaim voltak. A mucsai parasztasszony is egy valós kollégiumi felügyelőtanár volt. Bár az első történetet megfényeztem egy kicsit, ugyanis úgy emlékszem, hogy nem programoztam azon a bizonyos estén. Lehet az is, hogy a szobatársaimnak segítettem a digitális technika háziban, ami legalább annyira fontos tevékenység, mint a programozás. Persze az is lehet, hogy tényleg nem csináltam semmi hasznosat. :p
Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic.
(Arthur C. Clarke)
█
Recent patches